2004. január 25. -én Fehér Miklós a hatvanadik percben állt be csereként a Guimaraes-Benfica portugál bajnoki találkozón.
A hajrában adott egy gólpasszt, nem sokkal később kapott egy sárga lapot a játékvezetőtől, majd hirtelen összeesett.
Még a pályán megpróbálták újra éleszteni, de hiába szállították kórházba, soha nem tért többé magához.
Ma, a szomorú évfordulón újra átéltem azt a szörnyű pillanatot…
Lassan peregni kezdtek szemem előtt a filmkockák. Nyomasztóak voltak, mint az az éjszaka az elkeseredetten zuhogó esőben.
A fiatal játékos gyermeki mosolya, amint a hajába túr,
a pályán zokogó játékosok, akik térden állva siratják csapattársukat,
az újraélesztés szívbemarkoló képei,
a mentőautó kékes fénye, amint tompán átszűrődik a ködös, könnyel átitatott luzitán éjszakában és a film hirtelen elszakadt.
Fehér Miklós élt 24 évet.
A vetítőgép monoton kattogása maradt nekünk csak és az immár 13 éve tartó döbbenet.
