Az 1991-ig láncdohányos Johan Cruyffnál 2015. október 22-én diagnosztizáltak tüdőrákot. A sportember, aki huszonöt évvel ezelőtti szívkoszorúér-operációja után végleg eldobta a cigarettát, férfiként küzdött a gyilkos kórral. Töretlenül bízott a felépülésben, legutóbb februárban úgy nyilatkozott, hogy „félidőben 2-0-s vezetésre” áll a rákkal szemben, de a rideg valóság más volt: állapota rohamosan rosszabbodott, s tegnap családja körében elhunyt.
Cruyffot Pelével, Maradonával, Puskással és Beckenbauerrel együtt – gyakran előttük – minden mértékadó forrás, statisztika, felmérés, visszaemlékezés a huszadik század legnagyobb labdarúgói között említi, s ha napjaink legjobbjaival egészítjük ki a kört, akkor is csak Messi és Cristiano Ronaldo mérhető hozzá.
A vékony, inas Cruyff – a Barcelona csapatában El Flaco (a Sovány) volt a beceneve – már 17 évesen bemutatkozott nevelőegyesülete, az Ajax felnőttcsapatában, s hamarosan a válogatottban is szóhoz jutott. Méghozzá Magyarország ellen: az 1966. szeptember 7-i Európa-bajnoki selejtezőn debütált Rotterdamban, a 2-2-re végződött mérkőzésen az 51. percben csapata második gólját szerezte, 28 méteres bombalövéssel vette be Szentmihályi Antal hálóját.
Ekkor már Európa legjobb csatárai között emlegették a higanymozgású, ellenállhatatlan testcselekkel kapura törő s az előkészítésben is jeleskedő univerzális zsenit. Rinus Michels, a totális futball atyja keze alatt ő és az Ajax a kontinens trónjára lépett, ahol a temesvári születésű Kovács István szakmai irányításával is őrizte helyét, további két BEK-diadallal. Cruyff volt az egyik első olyan sztár, aki tisztában volt pénzben kifejezett értékével, anekdoták keringtek anyagiasságáról. Egy alkalommal térdét fájlalva le akarta mondani a szereplést a közelgő rangadón, Kovács azonban letérdelt elé, és egy ezerguldenessel dörzsölni kezdte a sérült ízületet. Cruyff elmosolyodott, és csak annyit mondott. „Már nem is fáj…”
A válogatottal nem volt igazán szerencséje, az 1974-es németországi vb-n ezüstérmet szerző Hollandia a magyar Aranycsapattal együtt a futballtörténelem legjobb olyan nemzeti együttese, amely nem tudott világbajnokságot nyerni, holott végigtámadta a nyugatnémetek ellen 2-1-re elveszített müncheni finálét. Ekkor, 1974-ben Cruyff már a Barcelona játékosa volt, s a katalán városban el kellett szenvednie egy emberrablási kísérletet, amikor a banditák lekötözték őt és feleségét, s három kisgyereke szeme láttára pisztolyt szegeztek a homlokának. Máig tisztázatlan, hogyan sikerült megmenekülnie – az eset azonban annyira megviselte, hogy nem utazott el az 1978-as argentínai vb-re, amit vele talán megnyerhetett volna Hollandia.
Cruyff Barcelonában is sikert sikerre halmozott, majd visszavonulása után a csapat edzője lett, s négy spanyol bajnoki címre, továbbá az 1992-es BEK-diadalra vezérelte a Dream Team névre keresztelt csodacsapatot.
Teoretikusként is maradandót alkotott, őt tartják napjaink uralkodó játékstílusa, a Barcára olyannyira jellemző, labdabirtokláson alapuló tiki-taka atyjának. Katalónia, s ezen belül Barcelona a második otthona volt, s a katalánok maguk közül valónak ismerték el. Halála gyászba borította a tartományt, s átvitt értelemben az egész futballvilágot.