– Mondhatjuk, hogy visszatért?
– Igen, de ez más helyzet, mint korábban volt. Akkor nem volt tétmeccse a válogatottnak, most viszont november derekán máris két Európa-bajnoki selejtezővel kezdünk.
– Az ön nevével fémjelzett PVSK legnagyobb ellenfele itthon az a Sopron volt, amelyet éppen Székely Norbert irányított vezetőedzőként. Hogyan találtak egymásra?
– Megkeresett, én pedig örömmel vállaltam el ezt a feladatot. A szövetségben évek óta ő a női szakág szakmai felelőse, látott dolgozni a tizennyolc évesek válogatottjánál. Azzal keresett meg, hogy én lehetnék a felnőttválogatottnál a stáb és a játékosok között az áthidaló ember. Még csak három éve vonultam vissza, szerinte én még tudok játékosfejjel gondolkodni, ami hasznára lehet neki és a csapatnak is. Egyébként tényleg nagy ellenfelek voltunk, ám ez a személyes kapcsolatunkon sohasem érződött, mindig is tiszteltük egymást.
– Akad a várható keretben olyan játékos, akivel még a pályán is találkozott?
– Hogyne, több is. Studer Ágnes első éve és az én utolsó idényem például egybeesett, játszottam többek között Simon Zsófi és Dubei Debóra ellen, Krivacsevics Tijana pedig a csapattársam is volt Pécsett, mielőtt Sopronba igazolt. A keretből senkinek sem kell majd bemutatkoznom.
– A visszavonulása után szándékosan tűnt el szem elől?
– Nem akartam eltűnni, csupán szándékosan vontam ki magamat a felnőtt kosárlabdából. Ennek az az oka, hogy 2015-ben megszületett a második gyermekünk, és rájuk szerettem volna összpontosítani, egy profi csapat pedig teljes embert igényel. Ezért a PVSK-nál elkezdtem dolgozni az akkori tizenhárom évesekkel, őket viszem már három éve. Kielégít, hogy látom a fejlődésüket, és olykor el is érünk szép eredményeket. Emellett Balogh Judit mellett az U18-as válogatottnál is besegítettem az utolsó két nyáron, szóval így most minden rendben van.
– És az új munka a felnőttválogatott mellett?
– Ez belefér, hiszen csak időszakos elfoglaltságot jelent.
– November 10-én Litvániában kezdjük meg a selejtezőket. Milyen reményeink lehetnek?
– Az első meccs után pontosabb választ tudnék erre adni, mivel éppen a litvánokkal lehet esélyünk megharcolni a célunk eléréséért, azaz a csoport második helyéért, az első ugyanis alighanem Oroszországé lesz. A litvánok nem jutottak ki az előző, júniusi Európa-bajnokságra, most biztosan roppant motiváltak lesznek. Mindössze négy napunk van a felkészülésre, ezért sok újításra nincs idő, ugyanakkor jó jel, hogy a kiszemelt játékosok sokat játszanak a klubjaikban, eredményesek is, azaz van miért reménykedni.
– A távlati céljai között szerepel felnőtt klubcsapat irányítása?
– Semmi olyat nem fogalmaztam meg magamnak, hogy két év múlva már egy élvonalbeli csapat kispadján szeretném látni magamat, de semmit sem zárok ki. Figyelem, hogy mit hoz az élet, hogyan érzem magam, mire vágyom éppen, és ennek megfelelően döntök majd. Nyitott vagyok mindenre, ám egyelőre kielégít az, amit manapság csinálok.
Csapatember
„Nagyon régóta ismerem Dalmát, biztos vagyok benne, hogy sokat tud segíteni. A sportág minden fortélyát ismeri, hihetetlenül nagy a munkabírása és pozitív a gondolkodása. A védekezés specialistája, ebből is sokat átadhat, és ahogy játékosként vérbeli csapatember volt, most ugyanaz a civil életben és edzőként is. Amíg játszott, valóban ellentétes oldalon álltunk, a csapataink komoly vetélytársai voltak egymásnak, ám biztos vagyok benne, hogy hatalmas élmény lesz vele együtt dolgozni” – jellemezte a kollégáját Székely Norbert.