Az egykori védő halálhíréről a család tájékoztatta az MTI-t.
A tízszeres válogatott Várhidi Pál tagja volt az 1954-es svájci világbajnokságon ezüstérmes válogatott keretének, – a vb-n nem kapott játéklehetőséget – és szintén a kispadon ülte végig Londonban, az „Évszázad mérkőzését” is. Az 1960-as római olimpián bronzérmet szerzett a nemzeti együttessel.
Az UTE, a Bp.Dózsa és az Újpesti Dózsa játékosaként 1949 és 1965 között 265 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 1960-ban bajnoki címet nyert a lila fehérekkel.
Vezetőedzőként 1974 és 1979 között négy bajnoki címet szerzett az Újpesti Dózsával.
Az MTI-nek 80. születésnapján adott hosszabb interjút, amelyben így fogalmazott: „Ifistaként kerültem még Újpestre, ebben nagy szerepe volt Dicker Mihálynak, aki akkoriban a klub mindenese volt és elintézte az átigazolásomat. Olyan óriási játékosokkal futballozhattam együtt, mint Nagymarosi, Szűcs és Szusza Feri.” Várhidi hozzátette, nem is nagyon gondolkodott azon, hogy valaha is máshol folytassa pályafutását:
„Akkoriban előszeretettel keresték meg, akár külföldről is a fiatal játékosokat, de én itt találtam meg a számításomat és szerencsémre sokáig is játszhattam, később pedig edzőként is visszatérhettem Újpestre.”
A kőkemény bekk visszaemlékezésében leszögezte, játékosként legnagyobb pillanata a londoni 6-3 volt, amelyen ugye csak a cserepadon ült: „Óriási megtiszteltetésnek tartom, hogy az Aranycsapat tagjaként ott lehettem azon a mérkőzésen.”
Halálával a legendás Aranycsapat közvetlen környezetéből már csak az egykori csepeli jobbszélső, Tóth II. József van közöttünk illetve a „12. játékosként” emlegetett Szepesi György, legendás rádióriporter él még.
