– Kitalálja, hogy a nevét hallva melyik mérkőzése jut az eszembe azonnal?
– Biztos vagyok benne, hogy a hollandok 2-1-es legyőzése Rotterdamban, 1984-ben.
– Nyert!
– Nincs ezzel egyedül. Szerintem akadtak annál is jobb meccseim, de az a világbajnoki selejtező hatalmas siker volt, a csapat egésze remekelt, kis túlzással az egész ország látta, így sokak emlékezetébe bevésődött.
– Ehhez képest meglepő, hogy mindössze ötször volt válogatott.
– Számomra is… De komolyan: a 178 centimmel és a hetven kilómmal akkoriban sem voltam ideális kapusalkat, ráadásul olyan vetélytársam volt a válogatottnál, mint Disztl Péter, aki uralta a posztot a nyolcvanas években, és akkor még nem szóltam Szendrei Józsefről vagy a többi remek kapusról. Nem számoltam össze, de legalább kilencvenszer ültem a válogatott kispadján, és bár lehetne tizenöttel több meccsem, egyáltalán nem elégedetlenül gondolok vissza a pályafutásomra.
– Nincs hiányérzete a mexikói világbajnoksággal kapcsolatosan sem?
– Ha az eredményt nézzük, akkor természetesen van, ha azt, hogy két meccsen ott is ülhettem a padon, akkor nincs. A világbajnokság előtt bő fél évvel, az utolsó selejtező után nem sokkal az egyik bokámban elszakadt az összes szalag, télen nem is vehettem részt a válogatott benidormi felkészülésén, szóval már annak is örültem, hogy kerettag lehettem Mexikóban.
– Említette, hogy sok remek kapusunk volt, és ezen a poszton azóta is jobban állunk, mint a mezőnyjátékosokat tekintve. Miért?
– Azért, mert a kapusok egyéni sportolók. Őket a rendszertől függetlenül is fel lehet készíteni, a mezőnyjátékosokat viszont lehetetlen kiszakítani a közegből.
– Ez mit jelent a gyakorlatban?
– Például azt, hogy a mi futballunkban már az alapoknál sem érvényesül a dzsungel törvénye. Amikor a válogatottnál dolgoztam kapusedzőként az évtized első felében, megkérdeztem az akkor csúcsformában játszó Rudolf Gergelyt, hogy mi volt más a francia akadémián, ahol éveket töltött, mint itthon. Másként edzettek talán? Azt felelte: dehogy. Minden héten jött néhány afrikai fiatal, akinek a játék az egyetlen érvényesülési lehetőséget jelentette, és aki nem vette fel velük a harcot, az elhullott.
Andrusch József (jobbra) Egervári Sándor idején lett a válogatott stábjának a tagja
Fotós: MTI/Illyés Tibor
– Tehát hiányzik a konkurencia?
– A harc hiányzik a túlélésért. Nálunk a fiatalok már extra körülmények között edzhetnek, de zömüket egy jó mobil jobban motiválja, mint az edzés vagy a hét végi meccs. Engem egy operettre emlékeztet az, amit itthon képzésnek hívunk.
– Magyarországon vezeti a kapusedzők oktatását, dolgozott a válogatottnál és több klubban is, így nyilván van rálátása a mai kapusokra. Ők milyenek?
– Olyan őrültek, akikkel minden munkát el lehet végeztetni. Ha Bogdán Ádám szerencsésebb, ma a Liverpool első kapusa lehetne. Ő sokra hivatott, akadt olyan meccse, amelyet ő nyert meg a Liverpoolnak, de sajnos olyan is, amelyik rajta ment el, az ő pályafutását tényleg a balszerencse akadályozza. Király Gábor nem véletlenül védett német és angol klubcsapatokban, és nem véletlenül véd még mindig magas szinten a Haladásban, leírhatatlan az alázata a munkája iránt. Gulácsi Péter a Bundesliga legjobbja, ott van még Megyeri Dávid, akit a görög bajnokságban választottak az év kapusának, és még sorolhatnék több tehetséget. Igazán csak az hiányzik, hogy egyikük igazi topcsapattól kapjon szerződést.
– Gulácsi Pétert a külföldi sajtó már összehozta az Atlético Madriddal és a Chelsea-vel is. Megállná a helyét?
– Szerintem igen. Érett kapus, akin még lehet csiszolni, de alkalmas az igazán komoly kihívásokra is, bár a Bundesliga is már annak számít.
– Most azonban a Leipziggel együtt gödörbe került, az utóbbi négy meccsén tizenöt gólt kapott.
– Alex Ferguson egyszer egy BL-döntő előtt elküldte egy hétre nyaralni Peter Schmeichelt, a világ egyik legjobb kapusát, mert azt látta rajta, hogy mentálisan kicsit elfáradt. Okos húzás volt, ilyen esetben egy kapust keményen edzeni felesleges és dőreség, de én nem hiszem, hogy Péterrel ez lenne a helyzet. A Leipzig játékát kiismerték az ellenfelek, a csapat egészét megviselte a Bundesliga, a BL, majd az Európa-liga együttes terhelése, szerintem csak erről van szó. A nemzetközi szereplés még a német bajnokságban is 5-6 pont mínuszt jelent, az egyetlen kivétel a keretébe komoly klasszisokat szerződtetni képes Bayern München. A Leipzig messze van ettől a szinttől, Péterrel kapcsolatban pedig, ahogy én látom, nincs miért aggódnunk.
– Nyár óta a Diósgyőr kapusedzője, ahol a héten menesztették Bódog Tamás vezetőedzőt. Tényleg ekkora a baj?
– Nézze, friss ez az ügy, nem szeretném kommentálni. Dolgozunk azon, hogy a csapat bennmaradjon.
– Kevesen tudják, hogy önnek borász végzettsége is van. Milyen lesz az idei termés?
– Remélem, jó. Valóban borászmérnök vagyok, de még soha egyetlen deci bort sem készítettem. Mértékkel kóstolni viszont szeretek, és a munkát tekintve már évek óta a kapusedzőség tölti ki az életemet.
