Bő egy hónapja a Tbilisziben rendezett Eb-n férfitőrcsapatunk megélte a maga Mohácsát, a nyolcaddöntőben 45-29-re kapott ki a törököktől. Szerdán a 16 közé jutásért 45-34-gyel törlesztett, de vérmes reményeink nem lehettek, ezt hűen tükrözte, hogy együttesünk a világranglista 15. helyéről indult. A folytatásban a mieink kicsit megcibálták a második helyen rangsorolt orosz oroszlán bajszát, 15-15 is volt az állás, ám ezután egymás után tizenkét tust kaptunk, és 45-29-es vereség lett a vége. A 9–16. helyért a papíron erősebb – ezt azért rossz érzés leírni – egyiptomiak ellen is összejött a győzelem (45-42), a lengyelek ellen nem (37-45), a legvégén azonban az ausztrálok legyűrésével (45-27) a 11. hely meglett. Ami egyébként jelentős előrelépés a szakágtól.
Női párbajtőrcsapatunknak is lett volna honnan előrébb araszolnia, úgy érkezett a vb-re, hogy a világranglistán csupán a 14. helyen jegyzik. És ennek bizony nem így kellene lennie, amikor nálunk vív az aktuális egyéni olimpiai bajnok. Ám egy fecske, jelesül Szász Emese, itt sem csinált nyarat – bár nagyon közel, egy tusra volt tőle. Azután, hogy együttesünk a 32 között 41-30-ra verte Venezuelát, a harmadik helyen kiemelt oroszokkal találkozott, és az utolsó asszóra Szász csak kéttusos hátrányban, 26-28-as állásnál állt fel Kolobova ellen. De ő sem akárki, az idei Európa-bajnok, aki Tbilisziben az elődöntőben éppen versenyzőnket győzte le. Szász most tizennyolc másodperccel a vége előtt 32-32-re kiegyenlített, majd jött a hirtelen halál, és nekünk lett végünk (32-33).
Szemrehányást persze Szásznak a legkevésbé sem tehetünk, ő mindhárom asszóját megnyerte, az újdonsült világbajnok Gudkovát is legyőzte, miközben Budai Dorina és Várnai Vivien egyaránt mínuszban zárt. Olimpiai bajnokunknak a rossz álmaiban jön majd elő ez a vb, hiszen az egyéni versenyben ugyanígy járt a nyolcaddöntőben, nagy hátrányból visszakapaszkodott, és a ráadásban akkor is a rövidebbet húzta. Az alsó ágon az oroszoknál jóval gyengébb, de azért nem gyenge ukránok a második és a harmadik számú emberünket még jobban elpáholták, a vesszőfutásunk 45-35-ös vereségben öntött formát. A románok ellen oldódott a bénultság (45-29), és végül a 13. hely is összejött a spanyolok legyőzésével (45-27). De ezután nem gyújthatunk örömtüzeket, hogy eggyel előrébb végeztünk a nekünk rendelt helyünknél.
– Hát ez nem az a vb volt, amelyen a hosszabbításos asszókból jól jöttem ki – vont lényegretörően mérleget Szász Emese. – De most azért az mindenképpen pozitívum, hogy végig meccsben voltunk az erős oroszokkal, akiknél ott van az idei világ- és az Európa-bajnok is. Sajnos az ukránoktól is kikaptunk, utána azonban a kötelező győzelmeket hoztuk, és a lányoktól is dicséretes, hogy fel tudtak állni.
Ha a zárást szebbnek is reméltük, válogatottunk a férfikardban győztes Szatmári András személyében egy újdonsült világbajnokkal megy haza, kardcsapatunk (Szatmári, Szilágyi Áron, Gémesi Csanád, Decsi Tamás) ezüst-, férfipárbajtőr egyéniben Rédli András bronzérmes lett. S az olaszok, az oroszok és a koreaiak mögött az éremtáblán a negyedik hely sem mutat rosszul.