Ma este, a csoportmeccsek lezárultával sem ér véget számunkra az Európa-bajnokság, és ezt nagyon jó leírni. Éppen ezért bármilyen csábító most valamilyen összefoglalással előrukkolni, még ráérünk ezzel, hiszen hátravan legalább két mérkőzés. Egyelőre elég annyit rögzíteni, hogy a magyar válogatott azzal utazott ki Kolozsvárra, hogy 48 év után legalább egy meccset nyerni akar a kontinenstornán, ám megpróbál kettőn győzni, mert akkor továbbjuthat az isztambuli nyolcaddöntőbe, és ez utóbbi küldetést sikeresen teljesítette.
Torokszorító volt látni kedd este magyarok tucatjait, akik szó szerint sírtak örömükben a románok legyőzése után. Számukra Hanga Ádám, Vojvoda Dávid és társaik tényleg igazi hősök, akik idegenben, ellenséges környezetben tudtak nyerni azok után, hogy előző nap remek játékkal megverték azokat a cseheket, akiket papíron a szakma – nem alaptalanul – elénk sorolt.

A kosárválogatott teljesítette a küldetését Kolozsváron, a törökországi folytatást kiharcoló játékosok fürdenek a népszerűségben
„Csodát hajtottunk végre – mondta rendkívül fáradtan és boldogan Vojvoda Dávid a lefújás után. – Egy-két ital biztosan lecsúszik ma este, de csak ennyi, még nem ünnepelhetünk, pihenni kell, mert vannak még feladataink. Tudom, Ádám és én dobtuk a pontok zömét, de ez igazi csapatmunka volt, mindenki büszke lehet magára.”
Ennek megfelelően a játékosok a vacsora után nem is hagyták el a szállodát, egy pohár sör után mentek aludni.
Megható volt látni Sztojan Ivkovicsot is a sajtótájékoztatón, hiszen nem mindennapos, hogy egy 51 éves, két méternél magasabb, egy Duracell-nyuszi energiájával rendelkező óriás elpityeredik harminc-negyven ember előtt, annyira büszke a csapatára, a játékosaira… Róla is majd később, az Európa-bajnokság összegzésekor lesz érdemes terjedelmesebben szólni, egyelőre maradjunk annyiban, hogy az eddig történtek az ő döntéseit igazolták.
Korábban azt nyilatkozta, hogy nagyon szereti a baklavát, ezért el akar jutni Isztambulba, most pedig, amikor eldőlt, hogy eljutnak, azt mondta: „elmegyünk a Boszporusz partjára, először eszünk egy baklavát, majd megnézzük, kivel kell játszanunk”. Ez persze ízlés dolga, ha ennyire szereti ezt a gejl édességet, hát egye, egészségére, ám a lényeg az, hogy ő ezt korántsem gondolja ennyire komolyan.
Amikor rákérdeztem, hogy a következő legkevesebb két meccs jutalomjáték lesz-e a válogatott számára, szinte átdöfött a tekintetével. „Egy Eb-n nincs jutalomjáték – magyarázta –, igenis nekiugrunk a spanyoloknak, ahogy Isztambulban is nekiugrunk majd annak a csapatnak, amelyik a D csoport élén végez. Mindig mondtam: ha egyszerű emberek összefognak, nagy tetteket hajthatnak végre. Most ez történt. Soha életemben nem kaptam annyi gratulációt a telefonomra, mint most, és nincs annál nagyobb boldogság, mint másoknak boldogságot okozni. Bátran fogunk játszani, mi már nyertünk, nincs mit vesztenünk!”
Ettől persze a Pau és Marc Gasollal, Rubióval, Navarróval és még kilenc hétköznapi világklasszissal pályára lépő és a csoportot már megnyert spanyolok aligha rettennek meg, de a nemigen jegyzett magyar bajnokságban edződő kosarasoknak különös élmény lesz ellenük játszani. A Spanyolországban már sztár Hanga Ádámnak még inkább, hiszen az ellenfél szövetségi kapitánya az a Sergio Scariolo, aki őt korábban az első légiós évében enyhén szólva is mellőzte.
Kicsit messzebbre tekintve pedig a papírforma szerint a nyolcaddöntőben Szerbia lesz az ellenfelünk, amelyről talán elég annyi, hogy a tavalyi riói olimpia ezüstérmese, de meglepetés esetén kaphatjuk az oroszokat vagy a letteket is.
Egykutya. Most tényleg az a fontos, hogy ott leszünk.