Portugália a csoportjában három döntetlent játszott (velünk 3-3-t, és nagyon közel volt a kieséshez), majd a folytatásban sem tudott meccset nyerni 90 perc alatt; nem kis bravúr, hogy így is eljutott a legjobb négyig. Walestől pedig már önmagában az a tény egetverő szenzáció, hogy elmasírozott az elődöntőig.
A két fél szerdai, lyoni összecsapásán a portugáloknál nem játszhatott a sérült Pepe és az eltiltott William Carvalho, a túloldalon pedig a két-két sárga lapot begyűjtött Davisnek és Ramseynek kellett kihagynia a találkozót. A „hadvezérek”, Ronaldo és Bale (mindketten a Real Madridból) azonban ügyeltek arra, hogy ott lehessenek a pályán. A 23. percben szóló után éppen Bale vette célba a kaput, de Rui Patrício a helyén volt.
A nem igazán eseménydús első játékrész után aztán az 50. percben Ronaldo is megvillant, és ez már gólt ért, a csatár szöglet után a „harmadik emeletről”, hat méterről bólintott a kapuba. A walesiek még fel sem ocsúdtak, három perc múlva Ronaldo kapu elé lőtt labdáját Nani közelről bekotorta, és ezzel a mérkőzés érdemi része be is fejeződött; Portugália 2-0-s győzelemmel jutott be a döntőbe.
Kevés párharcnak van olyan előtörténete – tétmeccseken kiváltképp –, mint a Németország–Franciaország összecsapásnak, amelyet ma este játszanak, ráadásul legendás helyszínen, a marseille-i Velodrome-stadionban. Döntőnek is beillene a háromszoros Eb-győztes németek és a 16 évvel ezelőtti bajnok franciák találkozója, csakhogy az élet másképp rendelkezett.
Az vitathatatlan, hogy Ronaldo az első találatnál a mezőny fölé nőtt
Akad korosabb szurkoló, aki ne emlékezne minden idők egyik legjobb világbajnoki mérkőzésére, az 1982-es NSZK–Franciaország elődöntős csatára? Harald Schumacher gyomorforgató szabálytalanságára Patrick Battiston ellen? Alain Giresse kapufás góljára, Klaus Fischer ollózásos találatára, Maxime Bossis kezébe temetett arcára a kihagyott sorsdöntő tizenegyes után?! Vagy négy évvel később, a jóval simább vb-elődöntőre, amit teljesen egyértelműen nyertek meg Völler és Brehme góljával a (nyugat)németek. Szóval, a két ország számtalanszor egymásnak feszült már a valóságos (Sedan, Somme, Verdun) és a virtuális, sportbeli csatatereken – a mai randevú tétje szerencsére „csak” az Eb-döntőbe kerülés.
A torna (eddigi) felfedezettje is francia, a Premier League egyik kis csapata, a West Ham erőssége, Dimitri Payet végképp befutott ezen az Eb-n. A második legjobb is honfitárs: a fontos és csodás gólok szerzője, Antoine Griezmann. Adil Rami és N’Golo Kante eltiltása lejárt, így a védelem és a középpálya kulcsembere is Deschamps kapitány rendelkezésére áll. Az ellenfélnél valamivel rosszabb a helyzet, mert Sami Khedira és az egyetlen vérbeli center, Mario Gomez is megsérült, így a veterán Bastian Schweinsteiger játéka kerül előtérbe a halfsorban, elöl pedig a sokoldalú Thomas Müller lesz a manapság oly divatos „hamis kilences”.
A helyszín ugyancsak kellemes emlékeket ébreszt a hazaiakban, hiszen 32 éve, az 1984-es Eb elődöntőjében ugyanitt verték 3-2-re Portugáliát. Akkor Domergue két gólt rúgott, Platini egyet, de az akkori Eb MVP-je és kilenc találattal gólkirálya, Michel Platini legfeljebb magánemberként lehet ott a nézőtéren, mivel az UEFA elnökét korrupció vádjával eltiltották mindenfajta, labdarúgással kapcsolatos tevékenységtől.
Európa-bajnoki elődöntő: Németország–Franciaország, Marseille, v.: Rizzoli (olasz). (tévé: M4 Sport, 21.00)
