És akkor Bon Jovi It’s my life című slágerére zászlót lobogtató fiatalok kíséretében kifutott a magyar labdarúgó-válogatott melegíteni. Bár Bernd Storck szövetségi kapitány is megmondta, az angol a magyar futball nyelve, szurkolói még magyarul beszélnek, s a hazai rockzene legalább annyi klasszist és klasszikust kitermelt, mint a labdarúgás. Az MLSZ-ben valószínűleg nem osztják ezt a nézetet, pedig aligha véletlen, hogy a drukkerek a hangolás alatt csak egyszer fakadtak dalra, amikor jó ötletként fúvósok játszották le az Eb slágerét. Tegnap is abban bíztunk, bárcsak az éjjel soha ne érne véget.
De végtére futballmeccsre jöttünk… Amikor a játékosok kijöttek melegíteni, már tudtuk, hogy Bernd Storck kitart korábbi elhatározása mellett, azaz Svájc ellen is Szalai Ádám kezdett középcsatárként. Az összeállítás tehát nem rejtegetett semmilyen meglepetést: Gulácsi – Fiola, Guzmics, Lang, Kádár – Gera, Nagy Á. – Dzsudzsák, Kleinheisler, Stieber – Szalai.
Egyik kapitány sem beszélt mellé, mindkét válogatott győzelemre játszott. Szerencsére nem látszott osztálynyi különbség, ahogy az a két csapat játékosait foglalkoztató klubok lajstromából következett volna.
Nálunk szerencsére Kádár és Kleinheisler első két labdaérintéséből kitűnt, hogy nem a Feröer szigeteki, hanem a franciaországi formájukat hozzák, s már Fiola sem küzd meccshiánnyal. Az alpesiektől a kameruni fennsíkon született Embolo tűnt a legveszélyesebbnek, a többiek is jól bántak a labdával, de a védőik olykor „iparos” megoldást választottak. Dzsudzsák és Kleinheisler próbálkozott egy-egy életerős lökettel, de először Gulácsi kapuja előtt akadt gólhelyzet. Mindjárt kettő. A 28. percben szöglet után előbb Schär fejesét védte a magyar hálóőr, majd Dzemaili ismétlését Stieber fejelte ki. A félidő végén ismét Dzemaili fejelt veszélyesen, a helyzetek alapján szünetben inkább ránk nézve volt hízelgő a 0-0.
A szünetben egyik kollégánk elmésen megjegyezte, majd akkor rúgunk gólt, ha legalább a kaput eltaláljuk. Nos, rögtön a folytatás után legalább eddig eljutottunk, Stieber lövését védte Sommer. Aztán Lang borzalmas hibáját kihasználva Svájc vezetést szerzett az 51.percben. Középhátvédünk lyukat rúgott, Shaqiri löketét még védte Gulácsi, de Seferovicnak már csak az üres kapuba kellett helyeznie.
Nem volt időnk apátiába zuhanni, mert rögvest, az 53. percben egyenlítettünk, szintén némi szerencsével. Kleinheisler vette célba Sommer kapuját, a labda kicsit irányt változtatott (talán éppen Szalai sarkán), visszapattant a kapufa tövéről, Szalai köszönte, s még könnyebb dolga volt, mint az imént Seferovicnak.
A 66. percben már szó sem volt pechről – ha csak Stieber labdaeladását nem tekintjük annak –, Rodriguez bombagólt ragasztott a bal alsóba, újra hátrányba kerültünk (1-2). Ezután sem késett a válasz, a 71. percben a Kaiserslautern játékosa javított, pazar mozdulattal centerezett, s ki más érkezett pontosan, mint Szalai Ádám (2-2)!
Ezután a hajrá egyértelműen a mienk volt, de a győztes gólt nem sikerült megszerezni. Legalábbis nekünk, mert a hajrában egy nagy bedobás utáni két svájci „stukkot” követően Stocker lövése Fiola lábáról került a jobb alsó sarokba (2-3). S harmadszor már nem sikerült egyenlíteni.
A csoport másik mérkőzésein: Portugália–Andorra 6-0, Lettország–Feröer szigetek 0-2. (Fotók: Mirkó István)