Gyönyörűek a létesítmények, pólósaink egyelőre győzelmet győzelemre halmoznak (dolgozatomat még az esti magyar–olasz férfipóló-rangadó előtt írom), a nyílt vízi úszóink egy-egy ötödik, hetedik és nyolcadik helye is elismerésre méltó (a kiskunhalasi Juhász Janka úgy végzett a középmezőnyben, hogy otthon 19 méteres medencében gyakorol!), és a korábbi önmagukhoz képest tisztesen helytálló szinkronúszókra sem lehet panasz. És hol vannak még Hosszú Katinkáék?!
No de akkor mit keres az a „szinte” szócska a bevezető mondatban? Nos, hát rendeznek itt mű- és toronyugrást is, pazar mezőnnyel, lélegzetelállító produkciókkal – meg magyarokkal… Amúgy az ő mutatványaiktól is eláll olykor a lélegzetünk, de más okból: komolyan aggódunk a fiúk, lányok testi épségéért egy-egy csattanós hátasnál. A történeti hűség kedvéért a tegnapig szerepelt honfitársaink helyezései: a férfiaknál az 1 méter magasból végrehajtott műugrásban Bóta Botond a 44., Ligárt Ábel a 49. helyet szerezte meg, ugyanők ketten a 3 méteres versenyszámban az 51., illetve az 54. helyen fejezték be (56 indulóból).
A hölgyek előrébb végeztek, de csak azért, mert kevésbé népes a mezőny: a 3 méteres szinkronban Fazekas-Gondos Flóra és Kormos Villő a 17. lett 19 induló párból, majd Villő toronyugrásban 37-ből a 28. Nemhogy a döntőbe, de még a középdöntőbe jutás „veszélye” sem fenyegette egyiküket sem. Rendben, Bóta 22 éves, Ligárt csak 19, de Kormos öt világbajnokságon indult már, és Gondos sem kétéves – igaz viszont, hogy nyeretlen.
Természetesen senki sem várja el műugróinktól, hogy a kínaiakkal vagy az akár az olaszokkal vetélkedjenek az aranyérmekért, de azért egy hazai rendezésű vb-n nem illik ötvennegyediknek lenni. Mikor is tudtuk meg, hogy Budapest lesz a házigazda? 28 hónapja, azaz bő két esztendeje. Ennyi idő alatt, ha az ember gyereke műugróként komolyan odateszi magát, még középhaladó szintről is el lehet jutni valameddig.
Ha mást nem, legalább azt el lehet sajátítani, hogy lehetőleg kézzel előre, és ne háttal fogjunk vizet. És nehogy már azzal mentegessük a mieinket, hogy amatőrök. Ezt a Duna Arénát sok-sok tízmilliárdért nemcsak Hosszúéknak építették, hanem nekik is – tessék hát megbecsülni. Igenis sokba vannak az államnak, még ha nem is kapnak milliós fizetéseket.
Ahogy azt gyakran az oly előszeretettel szidott „ízeltlábú” focistáink szemére hányják.
» Még több cikk a vizes vb-ről itt.