A 19 éves Dévai Boglárka nem az ismeretlenségből tűnt fel, a tavalyi kolozsvári Eb-n már bronzérmes volt ugrásban, Glasgow-ban pedig a selejtezőben jelezte, hogy idén feljebb lépne a dobogón. Csütörtökön a két ugrásának az átlaga – ami alapján rangsorolnak – 14.616 volt, ezzel mindenkit maga mögé utasított, és nem is kevéssel: a címvédő francia Devillard 14.183-at, a csapatban olimpiai ezüstérmes orosz Melnyikova 14.166-ot kapott.
Vasárnap a nyolcas döntőben persze mindenki tiszta lappal indult, és elsőként éppen a mi lányunk veselkedhetett neki. Így a show-műsorokat idéző, füstködös, tűzijátékos bemutatás után izgulnia sem volt nagyon ideje. Ám miután végzett a két ugrásával, és ezek most ellépésekkel haloványabbakra sikerültek – versenyzőnk elégedetlenül rázta is a fejét –, végig rághatta a körmeit, hogy a 14.349 vajon mire lesz elég.
Mindenesetre a címvédőt rögtön utána kipipálhattuk, mert Devillard a második ugrása után letérdelt, és a fenékre huppanó szlovén lány pontszámaitól sem kellett tartanunk.
Ahogy haladtunk előre, egyre fogytak a riválisok, az operatőröknek pedig a rettenetesen izguló Dévai hálás témát szolgáltatott. A francia lányt is a szívünkbe zárhattuk, amikor együttérzőn átkarolva próbálta nyugtatni honfitársnőnket, talán azt súgta a fülébe, hogy nyugi, Bogi, meglesz! Már csak Melnyikova maradt hátra, és nem állíthatjuk, hogy nagyot hibázott volna, de az ugrásai anyagerősségben nem értek fel azzal, amit a Szombathelyi SI reprezentánsa, Rácz Gábor és Vizer Erzsébet tanítványa tud. Az orosz lány neve mellett 14.233 villant fel, Dévaiból pedig kitört a zokogás; az örömkönnyek egyúttal azt is jelentették, hogy Varga Adrienn 1998-as szentpétervári győzelme után – ami ugyancsak ugrásban született – a magyar női tornának újból van Európa-bajnoka.
„Rettenetesen izgultam, nagyon rosszul voltam, azt hittem, kihullik a hajam… – adta vissza az idegtépő várakozást Dévai Boglárka. – Úgy jöttem le a pódiumról, hogy azt mondtam az edzőmnek: lehet, ebből még érem sem lesz. Felnőtt nagy versenyen először kerültem olyan szituációba, hogy elsőként szólítottak a szerenkénti döntőben. Megvolt a bemelegítés, kihoztak, vártunk, bemutatás, szólítás, már mentünk is ugrani, nem volt pluszmelegítés, mint a junioroknál. Sosem gondoltam volna, hogy eljutok ide. Amikor négy éve a junior Eb-n részt vehettem az első nagy versenyemen, még nem is tudtam felfogni, hogy ez az egész miről is szól. A tavalyi Európa-bajnokságon esett le igazán, amikor megnyertem az első Eb-érmemet, hogy igen, ott lehetek a legjobbak között az elitben. De most még kimondani is furcsa, hogy Európa-bajnok vagyok!”
Rácz Gábor a következőket fűzte hozzá: „Egy lépcsőfok ez, és bízom abban, hogy valaminek a kezdete, nem pedig a lezárása. A női tornában nagyon sok versenyzőnél halljuk, hogy idő előtt befejezik a pályafutásukat, hiszen ez a sportág nagyon sokat követel, rengeteg edzésórát igényel, amibe belefáradnak. Ám Bogin sosem éreztem ezt.”
A csapatversenyben a Dévai, Böczögő Dorina, Makra Noémi, Péter Sára, Fehér Nóra összetételű együttesünk – a tavalyi Eb-n egyéni összetettben ezüstérmes, de most sérülés miatt hiányzó Kovács Zsófia nélkül – még szombaton a 8. helyen végzett, ez is jelzésértékű arra nézve, hogy ott vagyunk Európa élmezőnyében. Dévai Boglárka pedig, ugye, legelöl.