Csörögjetek!

A legjobb poénról is azt tartják, elsőre megnevettet, másodjára elmegy, harmadszor már kínos. Shane Tusup most kettőnél tart. Csütörtökön újabb
facebookos bejegyzéssel jelentkezett: várja az MLSZ hívását; mármint válaszul közkinccsé tett felajánlkozására, miszerint örömest lenne a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. Reméltem, ha már újra tréfálkozni támad kedve, mellékel egy videót, amelyen legalább a „brazil körrel” kápráztatja el a nagyérdeműt, netán bemutató edzést, egyéni képzést tart futballistapalántáknak, de végtére Tusup mesternek van referenciája e nélkül is; Hosszú Katinka ráadásul sokkal több ennél: az ország ez idő tájt legsikeresebb sportolója.

Nem Tusuppal van gondom. Ismerjük, érzelmes, vicces ember, hadd poénkodjon a szabadidejében. Hanem azzal, ismét idejutottunk. A magyar labdarúgás megítélése megint mélypontra jutott, sikk élcelődni rajta. Akár így is, magyar nyelvtudás híján baseballsapkára pingált magyar nyelvű üzenettel.

Korábban birkózó-, kajak-kenu edzők invitáltak labdarúgókat a tréningjeikre, hogy a focisták úgymond tapasztalják meg, mi fán terem a munka, az ebből a körből vétetett kolléga most már egyenesen szövetségi kapitány lenne. Fordítsuk meg a dolgot! Mit szólnánk ahhoz, ha mondjuk Bódog Tamás, Horváth Ferenc vagy Pintér Attila a következőt posztolná: „Szevasztok, fürdőzők! Katka száz hátas úszásában bőven látok még tartalékot. Két másodpercet simán lefaragnék belőle. Csörögjetek!” Felháborító, ugye?

A magyar labdarúgás hanyatló korszakában született a definíció: vannak a sportolók és vannak a futballisták.

A Bajnokok Ligája, a Premier League, avagy bármelyik kiemelt bajnokság mérkőzéseit hétről hétre látva, nemcsak a technikai tudáson, hanem a fizikai felkészültségen is elámulva, ma már ez a megkülönböztetés megmosolyogtató, mint Tusup poénja.

Amelyen valahogy még sincs kedvünk röhögni.