Az Adidas vagy Puma – Két testvér harca címmel tavaly forgatott, a magyar közönség számára 2016 végén ismertté vált film eddig a pontig is remek, de ez az a pillanat, ahonnan a magyar néző is magáénak érzi a történetet, még akkor is, ha belesajdul a szíve. Hisz ama bizonyos szövetségi tréner nem más, mint Sepp Herberger, akit a Pumánál Rudolf Dassler kikosaraz, így vetődik el az öccséhez, Adolf Dasslerhez. Azaz Adi Dasslerhez, tehát Adidashoz, a péklegényből lett cipészmesterhez, majd sportszermágnáshoz.
A két testvér együtt kezdte a Nürnberg melletti kis faluban, Herzogenaurachban – a rivális cégek központja ma is ott található –, ahol egyre elkeseredettebb vitáik dacára 1948-ig kitartottak egymás mellett. Pedig Adi még azt a hibát is elkövette, hogy az 1936-os berlini olimpiára a színes bőrű amerikai futógépnek, Jesse Owensnek külön cipőt készített; a náciknál ezért kegyvesztetté vált a vállalat, ám a második világháború után a bevonuló amerikai csapatok végül ezért kímélték meg a felrobbantásra ítélt gyárat.
Nekünk, magyaroknak persze nem Owens csukája „fáj”, hanem Fritz Walteré és társaié, az 1954-es labdarúgó vb-döntőben diadalmas nyugatnémeteké. Ha korábban nem, A berni csoda (Wunder von Bern) című filmből megérthettük, hogy a svájci világbajnokság fináléjában az Aranycsapat 3:2-es vereségét – kell-e mondani, hogy fiaink két héttel korábban, a csoportban még 8:3-ra intézték el a nyugatnémeteket? – csak mi magyarázzuk a saját mulasztásainkkal és évszázados balsorsunkkal, az ellenfél számára a zseniális stratéga, Herberger és az ő mindenre kiterjedő figyelme, kalkulációja a siker kulcsa.
Az Adidas vagy a Puma lélekfacsaróan idézi fel a meccs előtt a német öltözőt. Valaki elpöttyenti, hogy a magyarok az egész vb-n egyszer sem kaptak ki, a játékostársa kesernyésen megjegyzi, sőt már négy éve nem, amikor Herberger és Adi Dassler beront, és diadalittasan felüvöltenek: végre szakad az eső, jöhetnek a stoplik! Az első csavaros stoplik, amilyenekről akkoriban Puskásék még nem is álmodhattak.
Adi Dassler forradalmasította a sportcipőgyártást
Rudolf Dassler, azaz „Puma” a lelátóról nézi végig a mérkőzést, és nem akar hinni a szemének, majdnem belepusztul, amikor honfitársai az öccse háromcsíkos cipőiben 0:2-ről 3:2-re fordítanak – ugyanilyen végletesen, de egészen más előjellel éli meg e máig felfoghatatlan forgatókönyvet a kispad közelében ácsorgó, majd ugráló, üvöltöző Adi.
1954. július 4-én nemcsak az NSZK győzte le Magyarországot, hanem az Adidas is a Pumát. Minket ez utóbbi igazán nem zavart, sokkal inkább az, hogy a film és a két testvér konkurenciaharcának csúcspontja az Aranycsapat aranykorszakának leáldozása.
A Dassler fivérek egyébként soha nem békültek ki, Adi még Rudolf halálos ágyához sem volt hajlandó ellátogatni. Pedig mindketten Herzogenaurachban éltek, haltak. Az idősebb testvér 1974 októberében, tehát még megvárta a második német világbajnoki címet. Beckenbauer és Gerd Müller akkor már világmárkaként viselte az Adidast – és abban az időben már a döntős ellenfeleknek, a hollandoknak is futotta csavaros stoplira.
