Az exhibicionista portugál gólvágó tavaly a Real Madriddal a Bajnokok Ligáját, a portugál válogatottal pedig az Európa-bajnokságot nyerte meg – ráadásul mindkét sorozatban alaposan hozzájárult a sikerhez –, amit lehetetlen felülmúlni, tehát teljesen megérdemelten emelhette magasba az újabb trófeát.
És mégsem. A labdarúgás két legbecsesebb egyéni elismerése, amelyeket 2010–15. között összevonva adtak át a győztesnek, amíg képes kifutni a zöld gyepre, csakis Lionel Messit illeti.
Ezt nem én mondom, hanem Zlatan Ibrahimovic. A népszerű svéd veterán néhány hete azt kürtölte világgá, mindenki csak az argentin zseni után következhet. Mindezt azzal toldotta meg, ha valaha véletlenül ő kapta volna az Aranylabdát, első dolga lenne, hogy felkeresné Messit, és odaadná neki… Az évek során persze „Ibra” mondott mást is, volt olyan esztendő, amikor elperelte volna Messitől a díjat, az imént idézett véleménye mégis megkerülhetetlen.
Egyrészt, mert hiteles – a Manchester United centere anno Barcelonában testközelből figyelhette az apró argentin minden mozdulatát, s még csak nem is lekötelezettje a katalán klubnak, hiszen Guardiolával csúnyán összekülönbözött, s idő előtt távozott. Másrészt a lelke mélyén a legtöbb futballszurkoló ugyanúgy érez, ahogy ő.
Egy-egy évben, részben persze a társaknak köszönhetően, akad olyan labdarúgó, aki veretesebb eredményekkel büszkélkedhet, de olyan játékos még nem bukkant fel, aki mindent egybevetve Lionel Messi elé kívánkozna.