– Számított a Hivatásos Labdarúgók Szervezetének elismerésére?
– Őszintén? Nem! A csapattársaimnak és volt edzőmnek, Marco Rossinak ajánlom a díjat. Nélkülük biztosan nem sikerült volna, és az sem hátrány persze, hogy megnyertük a bajnokságot.
– Hiányzik a honfitársa, a nyáron távozott Marco Rossi?
– Sokat köszönhetek neki, többek között ő beszélt rá annak idején, hogy térjek vissza Magyarországra, csatlakozzak újra a Honvédhoz, mert tudok segíteni. Így tettem, s cseppet sem bántam meg. Én szeretem a klubot, a csapatot, és próbálom meghálálni a belém vetett bizalmat. Remélem, tavaly valamelyest sikerült.
Ami Rossit illeti: ő hozott egy döntést, elhagyta a csapatot, és új kihívásokat keresve teljesen új kalandba vágott bele. Ahogy nézem a DAC eredményeit, eddig megtalálta a számítását. Hadd tegyem hozzá, Hidi Patrik személyében egy kulcsjátékos, a csapatkapitány is távozott tőlünk, de az eddigi eredmények azt mutatják, hogy továbbra is jó úton haladunk.
– Az új edzővel, Erik van der Meerrel is megtalálták a közös hangot. Mi a különbség a mostani és a tavalyi Honvéd között?
– Tavaly, és általában Rossinál nagy hangsúlyt kapott a taktika, a fegyelem, a védekezés. Van der Meernél más a helyzet, ő inkább a támadó focit preferálja, és úgy tűnik, a keretünk vevő az ő elképzeléseire is. Ott vagyunk a tabella élmezőnyében, szóval nincs okunk a panaszra.
– A válogatott szünete előtt váratlanul véget ért a Honvéd veretlenségi sorozata. Hazai pályán kaptak ki a Debrecentől.
– A futballban olykor előfordulnak váratlan eredmények. Mi sem örültünk neki, de ezen már nem tudunk változtatni. Véget ért egy sorozat, most azon vagyunk, hogy legyen egy újabb nyerőszériánk.
Az olasz gólvágó nagy nyereség kispesten
– Látta a portugálok elleni világbajnoki selejtezőt?
– Természetesen, érdekelt, mire mennek a magyarok a Cristiano Ronaldóval felálló portugálokkal.
– Egyesek szerint már-már durván játszottak a magyarok.
– Ugyan már! A futball nem tánciskola, hanem kemény, férfias sport. Nem baj, ha a játékosok erélyesen, határozottan futballoznak, megmutatják, ki az úr a háznál. Ezzel nincs semmi probléma.
– És Priskin Tamás piros lapjával?
– Nálam az ő könyököse csak sárga lapot ért. Háttal állt Pepének, azt sem tudta, hol helyezkedik a portugál védő. Ha tudatosan arra utazott volna, hogy megsebesítse Pepét, akkor megértem a játékvezetőt. Na, de így?! Ez biztosan nem volt piros lapos szabálytalanság. Pepét mindenki ismeri, szeret színészkedni.
– Vérzett a szemöldöke.
– Attól még nem kellett volna annyit fetrengenie. Ő ilyen, mindenki így ismeri.
– Követi az olasz válogatott szereplését?
– Persze, láttam a spanyolok elleni kiütéses vereséget. Semmi esélyük sem volt, a spanyolok kitűnően futballoztak, úgy tűnik, levezényelték a generációváltást. Xavi és Iniesta után megtalálták a jövő embereit.
