Amikor először hívjuk, gyereksírás hangja szűrődik a telefonba, s egy óra türelmet kér. Aztán, ahogy ígéri, ő hív vissza. Így természetes, gondolhatnánk. A magyar labdarúgásban ma már mégsem szokványos.
– Családostul, a feleségemmel és a két kislányommal élek kinn, Athénban. A nagyobbik gyerekünk is még csak kétéves, a kisebbik pedig éppen két hónapos. Van velük feladat, engem mégis feltöltenek. Hozzám hasonlóan szerencsére ők is jó alvók, ha mégis éjszakai műszakot iktatnak be, akkor a feleségem tehermentesít. Nagyon kerek az életem – mondja elöljáróban, előre megszabva a beszélgetés hangulatát.
A Ferencvárosban nevelkedett magyar kapussal együtt remekül szerepel az Atromitosz a görög bajnokságban. Hat forduló után öt győzelemmel és egy döntetlennel, s ami témánknál fogva a legfontosabb, csupán egy kapott góllal a csapat a PAOK-kal holtversenyben az első. Okkal merült fel kérdésként Telkiben a hétfői sajtótájékoztatón, hogy a 28 éves kapus miért nem tagja a válogatott keretének.
– Olvastam a neten, hallottam róla – feleli, amikor erről kérdezzük. – A mindenkori szövetségi kapitány szíve joga, hogy kiket válogat be. A nyáron ráadásul nehéz időszakot hagytam magam mögött. Pályafutásom során először voltam sérült, s előző klubomban, a Greuther Fürthben sem úgy alakultak a dolgok az előző idényben, ahogy szerettem volna.
– Azért titkon számított a meghívóra? – erőltetjük kicsit a dolgot, amire ugyanolyan komolysággal válaszol:
– Miután Kovácsik Ádám sajnálatosan megsérült, lehetett tudni, hogy új kapus kaphat lehetőséget. Reménykedtem benne, hogy esetleg én leszek az. De miután elmaradt a személyes kapcsolatfelvétel, tudtam, hogy nem rám esik a kapitány választása. Sértettség cseppet sincs bennem, a válogatott nem olyan, mint egy klubcsapat, nincs helye rivalizálásnak, hiszen a hazánkat képviseljük. S mindenkinek csakis az lehet a célja, hogy minél jobban, függetlenül attól, hogy játszik-e vagy sem.
Megyeri Balázs pályafutása a bizonyíték arra, hogy nemcsak mondja, hanem így is gondolja. – Legalább harmincszor – feleli ugyanis arra a kérdésre, hányszor ült a válogatott kispadján, miközben csupán egyszer jutott szóhoz: két éve, Király Gábor búcsúmeccsén.
– Természetesen jobb lett volna többször lehetőséget kapni, talán a karrierem is másként alakul, ha többször védek a válogatottban, de ilyen a foci. Sokaknak még a kerettagság sem adatik meg.
A pénteki mérkőzésre rátérve elárulja, a görögök úgy kalkuláltak, hogy Budapesten győznek, s akkor máris ott vannak a továbbjutás küszöbén.
– Az előző két világversenyről lemaradtak a görögök, ezért nem engedhetik meg maguknak, hogy félvállról vegyék a Nemzetek Ligáját. Nyilván már innen szeretnék biztosítani a helyüket a 2020-as Európa-bajnokságon, amelyen a görög labdarúgás ereje alapján ott a helyük.
Megyeri két csapattársa – Dimitrisz Jannulisz és Eftimisz Kolurisz – is kerettag, sőt a magyar kapus kulisszatitkot is elárul: előbbinek jó esélye van arra, hogy kezdő legyen ellenünk. Görögországban az is nyílt titok, hogy a német szövetségi kapitányon, Michael Skibbén nagy a nyomás: ha a soron következő két mérkőzés nem sikerül jól, akkor meginoghat benne a bizalom.
– Szó volt róla, hogy a kisebbik lányunk születése óta először hazalátogatunk, de végül úgy alakult, hogy maradunk. Ezért ott leszek a mérkőzésen, sőt előtte a szállodában is meglátogatom a fiúkat – árulja el a kapus. – Szerintem nyíltabb meccs lesz, mint a budapesti, nem tudom, ez kinek kedvez. Érdekes találkozóra számítok, s persze magyar sikerre. A bajnokságban most jön a neheze, zsinórban öt rangadót játszunk. Ezért is örömteli, hogy a hét végét együtt tölthetem a családdal, ennél jobban nem is készülhetnék a további feladatokra.