Ahogy sétáltam a Groupama Aréna felé, előbb egy dunaszerdahelyi, majd egy szombathelyi (a helyi rendőr-sportegyesület emblémájáról lehetett azonosítani) kocsi parkolt le mellettem. Benn a stadionban lökösházi, siklósi, gyomaendrődi – egyik sem a szomszédban van – és még többtucatnyi település nevével ellátott nemzeti lobogót láthattam. A magyar válogatott már a rajtnál beragadt a vb-selejtezőben, kudarcot kudarcra halmoz, de a szurkolók nem tágítanak. Többen az egész napjukat – a hazaúttal kalkulálva még a következő napot is – rászánták, csak hogy élőben lássák a „fiúkat”, sőt lehet, sokuknak a tegnapi volt az év meccse. S ezek a drukkerek nemcsak kitartanak, hanem felednek, sőt meg is bocsátanak, avagy egyszerűen képtelenek haragudni. Amikor a műsorközlő fél órával a kezdés előtt ismertette a kezdőcsapatokat, a szombaton Bázelben két potyagólt beszedő Gulácsi Péter nevét kitörő lelkesedés fogadta.
Kell-e ennél több egy sportolónak? Aligha. Dzsudzsák Balázs – igaz, inkább csak újabban, pályafutása végéhez közeledve – többször bizonyította, átérzi, mit jelent a válogatott csapatkapitányának lenni, meghálálni a szurkolók szeretetét. Mélylélektani elemzést igényene, miként lehet ebből a lelki táplálékból erőt meríteni; s nem csak a „duma” szintjén.
A leírtakból az is kiderül, Gulácsi vállalta a mérkőzést, avagy élvezi Bernd Storck bizalmát. A várakozásoknak megfelelően be-, illetve visszakerült Fiola és Dzsudzsák, Korhutot Szabó János, Eleket pedig Stieber váltotta, két ékkel (Ugrai, Eppel) álltunk fel, azaz a következő tizeneggyel kezdett a magyar válogatott: Gulácsi – Fiola, Guzmics, Kádár, Szabó J. – Stieber, Pátkai, Nagy Á., Dzsudzsák – Ugrai, Eppel.
Teljesült Dzsudzsák óhaja, az első perctől kezdve „rájuk mentünk”, avagy a feröeriek húzódtak vissza. Az első lehetőség éppen a csapatkapitány előtt adódott, az 5. percben ballábas lökete kevéssel ment mellé. Aztán sokáig semmi – sőt a 14. percben Gulácsinak kellett védeni –, a mieinknek láthatóan nem ízlett a feröeriek kemény, a párharcokat, az ütközéseket kereső harcmodora, amelyet az izraeli bíró engedett. Az első félidőből jobb híján Eppel fejesét, Dzsudzsák szabadrúgását jegyezhetjük fel, de azt véletlenül sem állíthatjuk, hogy jól szórakozott a stadion húszezres közönsége. A B-közép „Ébresztőt!” skandált, majd ennél cifrábbat is, aztán Dárdai Pált éltette, Storcktól elköszönt…
A Feröer-specialista Fradi-center szerezte az egyetlen gólt
A második félidőre (Eppel helyett) bejött Böde, a „Feröer-verő”, szakszerűen fogalmazva, szerkezetet váltottunk, de a lényeget tekintve csupán annyit állapíthattunk meg, némileg megélénkült a játék; persze volt honnan. A közönség végleg elvesztette a türelmét, először ollézott, amikor a feröeriek tartották a labdát, majd élesen fütyült. A még nagyobb bajt elkerülendő, Böde a 81. percben végre begyötörte a vezetést, a győzelmet jelentő gólt.
Bernd Storckot tehát a népharag tegnap nem sodorta el, de a következő MLSZ-elnökségin garantáltan nehéz percei lesznek. Hogy folytathatja-e, azt korai lenne most latolgatni, ám egy korszak véget ért, a korábbi sikerekből már nem lehet megélni.
Magyarország–Feröer szigetek 1-0 (0-0), Groupama Aréna, 22 000 néző. Gól: Böde (81.). A B csoport végeredménye: 1. Portugália 27, 2. Svájc 27, 3. Magyarország 13, 4. Feröer szigetek 9, 5. Lettország 7, 6. Andorra 4.
