„Jó mérkőzés volt, jól tartottuk magunkat, bár néha eladtuk a labdát. Miután elfáradtunk, a magyarok feltörték a védelmünket, és egyre többet hibáztunk. Nem mondom, hogy a magyarok nem érdemeltek győzelmet. Nem vagyunk csalódottak, hogy nem sikerült a harmadik helyen végezni, a magyar válogatott jobb nálunk.” Irigyelhetjük Lars Olsent, a feröeriek dán szövetségi kapitányát. Azt mondja, amit gondol. A meccs előtt sem rejtette véka alá a véleményét. Miközben Bernd Storck azzal igyekezett tematizálni a közbeszédet, hogy bár nem jönnek az eredmények, a válogatott igenis fejlődik (többet birtokolja a labdát, több helyzetet dolgoz ki, mint korábban), Lars Olsen ugyanekkor a képünkbe vágta, hogy cseppet sem léptünk előre.
Valaha a futball világában ez volt az általános. Ám mára itt is eluralkodott a politikailag, azaz „labdarúgásilag” korrekt beszéd. A szövetségi kapitány a találkozót követő sajtótájékoztatón leszögezte, csak a Feröer szigetek elleni találkozóról hajlandó beszélni. Aztán persze elkalandoztak a gondolatai, de kínosan ügyelt arra, hogy a szavai ne legyenek se túl megbánóak, se túl kihívóak. „Tisztelni kell Feröert, mások is megszenvedtek ellene. Azt normálisnak tartjuk, ha például az olaszok vagy a franciák kínlódnak Luxemburg ellen, de itt, Magyarországon a magyar csapattól ugyanezt nem fogadjuk el.

Vert seregnek tűnnek Bödéék, pedig 1-0-ra legyőzték Feröert…
Visszaérkeztünk Svájcból, és támogatás helyett a szurkolók támadták a játékosokat. Képzelje el bárki, milyen az, amikor bemegy a munkahelyére, és egyfolytában szidalmazzák az előző heti teljesítménye miatt. Nyilván több gólt akartunk szerezni, ám így alakult. Nem volt jó a mérkőzés, de nyertünk, és ezzel elégedett vagyok” – mentegetőzött, majd a szurkolókat még egyszer felemlegette: „A drukkereknek köszönettel tartozunk, hogy eljöttek, bár ma nem álltak mögénk. Ilyet még nem éltem át korábban.”
Csak megismételni tudjuk, amit az Andorra elleni mérkőzés után írtunk. Fontos, hogy a szurkolók szeretete éltesse a labdarúgókat, de nem nekik kell megfelelni, mert akkor olyan suta helyzetekkel szembesülnek, mint kedden, a lefújás után, amikor a kétségtelenül túlzottan felpaprikázódott tábor kifütyülte kedvenceit – győztes meccs után. Mégis, mire számítottak a drukkerek, hogy három gyötrelmes mérkőzés után éppen most hengereljük le Feröert?
A „profizmus” ma azt jelenti a labdarúgásban, hogy ami kellemetlen, ami igazán kibeszélés után kiáltana, arról nem ejtünk egy szót sem. Korrekt beszéd helyett korrekt játékkal többre mennénk. Márpedig a magyar labdarúgó-válogatott a vb-selejtező tíz mérkőzésének egyikén sem nyújtott átlagon felüli teljesítményt (olyat, mint például a norvégok elleni Eb-pótselejtezőn idehaza), az alattit annál többször. S ez már nem a véletlen műve. Ebből kell kiindulni. No meg a tizenhárom pontból, a harmadik, az európai ranglistán a 25. helyezésből.
Az álmokat, a vágyakat és az igényeket ehhez kell igazítani. A mindenkori szövetségi kapitánynak is. Kedden ülésezik az MLSZ elnöksége. Meglehet, Bernd Storck további sorsa is napirendre kerül.
C liga
A vb-selejtezők zárultával eldőlt, hogy Magyarország a Nemzetek Ligája C osztályába került. Mivel a négy liga erősorrendben követi egymást, s mindegyikből csak egy válogatott szerez jogot ezen az úton a 2020-as Európa-bajnoki részvételre, akár még örülhetünk is annak, hogy csak a harmadik vonalba kerültünk. Ám a névsorolvasás után beismerhetjük, egytizenötöd az esélyünk a végső győzelemre. A tizenöt csapatot négy csoportba sorolják, s lényeges különbség, hogy a Nemzetek Ligáján belül könnyebb a mozgás fel-, illetve lefelé: mind a négy csoportgyőztes feljut, s mind a négy csoport utolsója kiesik. A C liga kiemelés, 1. kalap: Magyarország, Románia, Skócia, Szlovénia; 2. kalap: Görögország, Szerbia, Albánia, Norvégia; 3. kalap: Montenegró, Izrael, Bulgária, Finnország; 4. kalap: Ciprus, Észtország, Litvánia. A csoportokat január 24-én sorsolják ki.