A kieli még a fent jelzettnél is jóval régebbi kapcsolat. Sőt válogatott szintű, hiszen nemzeti együttesünk a 2007-es vb csoportkörében itt győzte le a dánokat és a norvégokat, és innen indult tovább a külföldi sajtó által dobogóesélyesnek kikiáltva Mannheimbe.
Ahol aztán a legjobb nyolc közé se fért be, de ez más történet. Az viszont nagyon is szorosan kapcsolódik jelen témánkhoz, hogy a 2013-as negyeddöntőben a veszprémiek már hat góllal vezettek Kielben, ám végül a 32-31-es vereséggel is elégedetten távoztak, legfeljebb a bírók miatt berzenkedtek. Az otthon 29-28-ra elvesztett visszavágó miatt viszont egy évvel később léphettek be először az ígéret földjére, ahol már nyitómeccsükön egy óriás várt rájuk.
Bizony, megint a Kiel, és mint ahogyan a bevezetőben is említettük, nyert is 29-26-ra. A második félidő elején úgy süvített át a mieinken, mint a viharos erejű, metsző hidegségű északi szél – tavaly viszont Nagy Lászlóék arattak egyértelmű diadalt. A mezőny legeredményesebbje akkor a kilencgólos Palmarsson volt, csakhogy még az ellenfél mezében, amelyet nyáron MVM-esre váltott.
Ősszel a csoportkörben a 29-27 ide és a 25-24 oda azt jelezte, hogy a két gárda között adott esetben nemhogy a napi, de a század másodpercnyi „forma”, egy belőtt vagy kihagyott ziccer, és az utóbbiból indított kontra tehet különbséget. Így gondolja ezt Xavi Sabaté vezetőedző is, aki klubja honlapján így nyilatkozott:
„Ez lesz a Bajnokok Ligája történetének hetedik négyes döntője, és a THW Kiel a hatodik alkalommal lesz ott. Ez is bizonyítja, milyen erős és tapasztalt csapat. Sok sérültje volt ebben a szezonban, ám közülük többen felépültek. Szerintem nincs favoritja a négyes döntőnek, mivel az összes csapat nagyon erős, így mindegyik mérkőzés kimondottan kemény lesz, és bármi megtörténhet ezek során.”
Idén először nincs spanyol csapat a fináléban – a címvédő Barcelonát éppen a Kiel verte ki 59-57-es összesítéssel –, de ibériai játékos azért akad szép számmal. Veszprémi színekben is, még úgy is, hogy Chema súlyos sérülése miatt hetekre kidőlt. Cristian Ugalde viszont ott száguldozhat majd az oldalvonal mellett, és bár a döntőt csak május 27–28-án rendezik, az eltökéltség és a lendület már most süt a szavaiból:
„A Kiel szinte otthon fog játszani, rengeteg német drukker előtt. Mindig nehéz ellene Kölnben. De be akarunk jutni a döntőbe, és úgy érzem, most, harmadszorra eljön a mi pillanatunk, és valóra váltjuk mindenki álmát Veszprémben.”
A Veszprém erejét, a játékosok életkorát és a vetélytársak fejlődési – akár „visszafejlődési” – pályáját egybevetve valóban úgy tűnik, itt az alkalom. Egyszerűen szólva azért, mert mondjuk Nagy László, Ilics és Sulic már nem lesz fiatalabb, a Paris SG évről évre erősödik, érik, és az is először és talán utoljára fordul elő, hogy a teljes német, spanyol kontingens egy gárdában merül ki.
Ettől persze még három iszonyatosan nehéz feladat vár az MVM Veszprémre Kölnben. Ezekből kettő adott, a két mérkőzés. A harmadik pedig időrendben a második: a remélt szombati győzelem után tartani, táplálni kell a tüzet, mert vasárnap vagy a Paris SG jön szembe, vagy a Kielce. Utóbbi esetben az edző, a közelmúltbeli magyar szövetségi kapitány, Talant Dujsebajev személye talán még jelentene is némi extra ösztönzést.