A hét kapott gól jégkorongban sok, még ha nem is olyan ritka, mint a fehér holló. Több magyarázat is van arra, hogy miért nem úsztuk meg kevesebbel Kanada ellen a második világbajnoki mérkőzésünkön, miközben a meccs összképe és a kapura lövések aránya (33:26) sem mutatott ekkora különbséget.
Először is, Kanada lényegesen nagyobb játékerőt képvisel, nem pusztán szerencse és a véletlen műve, hogy a tengerentúliak belőtték a helyzeteiket, mi pedig nem. Fizikálisan szép lassan felnőnek a mieink a világelit mellé, vagy inkább annak közelébe, de a technikai fölény a kapu előtti megoldásoknál mutatkozik meg igazán.
Rich Chernomaz, a magyar válogatott szövetségi kapitány további két szempontot említett: „Sok fiatal játékosunk van, akik még feljebb szeretnének törni, ezért nem álltunk be bekkelni még Kanadával szemben sem.” Világos, ha betonvédekezéssel próbálkozunk, talán megússzuk öt kapott góllal, vagy az alatt, viszont alig lett volna esélyünk lőni, ami az önbecsülésünknek és a megítélésünknek sem használt volna.
A szakvezető továbbá szőr mentén bírálta Hetényi Zoltánt, akit 6-1-nél le is cserélt, s a vb-újonc Vay Ádámot küldte be helyette. „Ilyen meccseken nagyon fontos a jó kapus teljesítmény, nekünk ezúttal ez nem adatott meg” – jegyezte meg. Véletlenül sem gondolnánk, hogy a kapitány Hetényire akarná hárítani a felelősséget, csupán kimondta, amit gondolt, s amit mindenki láthatott. Kapusunkról a harmadik kanadai gól előtt rossz helyre pattant ki a korong, a hatodiknál pedig a korong mellé nyúlt. Mentségére felhozhatjuk, ehhez a tempóhoz ő sem lehet hozzászokva.
Észak-amerikai módra, pozitív szemlélettel pedig úgy is közelíthetünk, Vay Ádám igazolta, hogy komoly feladatokat is rá lehet bízni. „Életem eddigi legnagyobb élménye, hogy védhettem Kanada ellen. Az elején természetesen izgultam, de aztán megjött az önbizalmam, bár kaptam egy gólt, nem ment rosszul a védés” – nyilatkozta boldogan.
Dicséretözön
„Nagyon jól szervezett, kitűnően felkészített csapattal találkoztunk, amely remekül játszott.” Bill Peters véleményét olvasva azt is gondolhatnánk, hogy ironizált velünk a kanadai válogatott kapitánya, ám erről szó sincs. A kanadai edzők rendre agyba, főbe dicsérik egymást, hát igen, van mire szerénynek lenniük…
Nemcsak a trénerek udvariasak és készségesek, hanem a játékosok is, a találkozó után például a kétszeres olimpiai bajnok Corey Perry nem vakaródzott, nem feszengett a vegyes zónában, amíg volt kérdés, állta a rohamot. Perry kitért a magyar szurkolótáborra is, amely fogalom a hokivilágban: „Egészen őrültek (crazy – ezt a szót használta), akkor is töretlenül biztatják a csapatukat, amikor a meccs már nyilvánvalóan elúszott.”