Innen szép kiharcolni az olimpiai részvételt. Mindent elmond a magyar női kézilabda problémáiról, hogy a Bajnokok Ligája-győztes Győr több norvég játékost adott a vb-re, mint magyart. Oftedal, Grimsbö és Mörk húzóembere a vb-címvédőnek, talán Görbicz Anita is az lehetett volna, ha teljesen egészséges a franciák ellen. Rajta kívül csak Bódi Bernadett volt a magyar bajnok egyetlen magyar játékosa a világbajnokságon.
Az NB I-ben játszó külföldiek száma, az itthon klubszinten megkereshető pénz alapján a magyar bajnokság a legerősebb Európában, csak éppen a magyar válogatott nem profitál e dicsőségből.
A sportágat irányítók elképzelése szerint a minőségi külföldi játékosok igazolása segíti a fiatal magyar tehetségek kibontakozását. A koncepció valahol félrecsúszott; hirtelen túl sok lett a légiós az NB I-ben, valamennyire felhígult a minőség, és a magyar üdvöskék sem jelentkeznek nagy számban.
Amíg a világ élvonalához tartozó holland válogatott tagjai egy kivétellel külföldön játszanak, a magyar keret minden tagja az NB I-ben méreti meg magát hétről hétre. Tíz-húsz éve még Siti Eszter és Bea, Németh Helga vagy Pálinger Katalin is külföldről jött haza a válogatotthoz.
Ma már itthon, szem előtt van a választék, a fiatalok alig kapnak játékperceket, pedig elsősorban rájuk építené a jövő csapatát Kim Rasmussen. A dán kapitány felelőssége is felvethető a nyolcaddöntős kiesés kapcsán, de információnk szerint nincs szó a menesztéséről.
Rasmussen rengeteg figurát begyakoroltatott a csapattal, amire az elődei nem helyeztek hangsúlyt. Emberhátrányos helyzetben a kapus lehozatala ma már alapkövetelmény, a taktika szerves része lett, ahogy az emberelőnyös figurák kialakítása a kapus „helyzetbe hozásával” is neki köszönhető. Az idei vb mégsem úgy sikerült, ahogy azt titkon vártuk.
Rasmussen, bár megtehette volna, nem három kulcsjátékosa egészségi állapotával magyarázta a kiesést. „Százszázalékos Görbicz, Szucsánszki és Tomori? Jó lett volna, kinek nem kell három ilyen kaliberű klasszis?! Soha nem derül ki, hogy mire mentünk volna velük. Én mégis azokról beszélnék, akik ott voltak, mert ők mindent beleadtak, persze, én is láttam, hogy hibáztak, és egy ilyen jó csapat ellen, mint a francia, ez nem fér bele. De higgyék el, én büszke vagyok rájuk, mert mindent kiadtak magukból, és látszott, hogy soha nem adják fel. Végig nyomás alatt tudták tartani a franciákat, visszakapaszkodtak jelentős hátrányból, de ennyire tellett. Komoly mentális erőlépésnek tartom, hogy a két elbukott csoportmeccs, a gyenge rajt után meg tudták mutatni az igazi arcukat. Még egyszer hangsúlyozom: büszke vagyok rájuk!” – mondta lapunknak.
Rasmussen gondjait tetézheti, hogy Görbicz Anita visszavonult a válogatottságtól. A 34 éves irányító nagy űrt hagy maga után. A dán szakember feladata nem irigylésre méltó: úgy kell felépítenie a jövő csapatát, hogy a 2018-as franciaországi Eb-n vagy a 2019-es japán vb-n kellene kiharcolnia a 2020-as olimpiai szereplést. Nem egyszerű mutatvány, főleg annak a tükrében, hogy női kézilabdázóink lemaradtak a 2012-es londoni játékokról, és legutóbb Rióban sem voltak ott a tornán.
Nyolcaddöntők. Hétfő: Csehország–Románia 28-27, Oroszország–Dél-Korea 36-35