Furcsa ünnepségekkel rajtolnak a világbajnokság esti programjai. Az első versenyszám előtt fél órával megszólaló harsonák díjkiosztó ceremóniára hívják fel a stadion akkorra már nagyjából telt háznyi közönségének figyelmét.
Vasárnap például egy gyönyörűen kerekedő pocakkal dicsekvő hölgy lépett a pódium legfelső fokára. A hétpróba legutóbbi évtizedének ikonikus alakja, a 2012-es londoni olimpián pályafutását a csúcson abbahagyó, immár második gyermekét váró brit Jessica Ennis-Hill gazdagodott újabb aranyéremmel, miután a 2011-ben Teguban győztes orosz Tatyjana Csernovát dopping vétség miatt immár jogerősen is megfosztották címétől.
A sportág megtisztulásáért kemény erőfeszítéseket tevő Nemzetközi Atlétikai Szövetség dicséretes kezdeményezése nyomán immár nem postán kapják kézhez az érmeket az időközben arra érdemesültek, hanem igazi stadionkörnyezetben, himnuszok eljátszása mellett. A hétpróbázók vasárnap késő este végeztek, de érdemes volt kivárni, mivel remek egyéni csúcsot futva a 800 méteres zárószámban Krizsán Xénia a kilencedik helyen végzett. Mindezt ijesztő előzmények után, hiszen egy csigolyasérülés miatt két héttel a vb előtt még a részvétele sem volt biztos. Spiriev Attila sportigazgató szerint Xénia ezzel a londoni szerepléssel alapozta meg a tokiói bronzérmét. Jó órában legyen mondva…
A boldog harmadik és az elsőként célba érő Omar McLeod
Számunkra a hétfő eseménye a 110 gátas döntő volt Baji Balázzsal. Az 1983-ban Helsinkiben rendezett világbajnokság óta nem volt példa arra, hogy magyar gátfutó a fináléba kerüljön. „Az elődöntő előtti melegítést nézve egy idő után szinte el kellett fordítanom a tekintetemet, annyira »elviselhetetlenül« kirobbanó formában volt” – osztotta meg utólag Spiriev Attila.
És hogy milyen apróságokon is múlhat a siker: az első londoni terepszemle után a Baji edzője, ifj. Tomhauser István javaslatára keresett, az olimpiai stadion közelében lévő, pihenésre szánt lakás vasárnap kivételesen jó szolgálatot tett.
A maratoni verseny miatti útlezárások ugyanis a szállás és az aréna közötti 45 perces buszutat több mint egyórásra növelte, így míg a többieknek legfeljebb egy órájuk jutott a pihenésre, Balázs hosszasan nyújtózkodhatott a heverőn. Spiriev Attila rövid esélylatolgatásra is vállalkozott a döntő előtt: „Nagyon magas szinten kiegyensúlyozott mezőny állt össze a döntőben, talán csak a jamaicai McLeod emelkedik ki egy keveset. Ha nem hibázik, őt aligha lehet ma megverni. Utána az amerikai Merritt, az orosz Subenykov és a spanyol Ortega következik, de szívem szerint már Bajit is közéjük sorolnám. Mivel a gátfutás olyan versenyszám, amelyben igen-csak benne van a hibázás lehetősége, ha Balázs folytatja eddigi remek szereplését, ott lehet a második bolyban. Amúgy ismerős a mezőny, a vb-döntő nyolc résztvevője közül öten a Gyulaiemlékversenyen is futottak.”
A próféta beszélt belőle! Baji Balázs nagyszerűen rajtolt, féltávnál csak hatodik volt, nagyon egyben volt a mezőny, ám hihetetlenül hajrázott, és két vetélytársa, McLeod és Subenykov kivételével mindenkit maga mögött hagyott – bronzérmet nyert! Ezzel történelmet írt, mert a világbajnokságok történetében magyar futó még soha sem állhatott fel a dobogóra.
Csodát vártunk, és a csoda meglett.
