Most jön a java. A tavalyi, sikeresnek mondható Európa-bajnokság után a világbajnoki selejtezőkön is jól szerepel a férfi-kosárlabdaválogatott, ám eddig „csak” a papírformát hozta, a következő szakaszban már bravúrra is szüksége lesz a legszebb álmokban szereplő továbbjutáshoz. A realitás ezt nem ígéri, de ez a csapat sokszor rácáfolt már az észszerűségre, és ha még a szerencse is mellé áll, akkor nem reménytelen a dolog.
Mondjuk, bizonyos szempontból már mellé állt. Európa kosárlabdahatalmai a selejtezők nagy részében legjobb esetben is a második vonalba tartozó játékosokat tudnak bevetni, mert az NBA-ben és az Euroligában vitézkedő kosarasaikra nem számíthatnak, a klubjaik nem engedik el őket.
A nemzetközi szövetség, a FIBA tehetetlen, mert egyik sorozat sem tartozik a hatáskörébe, így az előírásai nem érvényesek rájuk, ezért szankcionálni sem tudja a klubokat. Ez pedig a kisebb csapatok malmára hajtja a vizet, és ezért fordulhat elő, hogy a világ élvonalába tartozó horvát válogatott ugyanannyi, tehát három győzelemmel lépett a selejtezők utolsó etapjába, mint a magyar, de az olaszok is csak négy sikert hoztak magukkal.
Utóbbiakkal ugyan nincs szerencsénk, mert velük hétfőn találkozunk Debrecenben, és bár NBA-s sztárt nélkülöznek, az euroligások itt lesznek; a horvátokkal novemberben és februárban mérkőzünk meg, amikor lehet esélyünk a győzelemre.
A csoportból csupán az eddig hibátlan, a versengést hat győzelemről folytató Litvánia emelkedik ki a fentieket figyelembe véve, de fogadni lehetne Olaszország továbbjutására is, a harmadik továbbjutó helyért pedig az egyformán három-három sikert magával hozó lengyel, horvát, holland és magyar válogatott harcol a selejtezőkön.
Számunkra az első akadályt itt, az Amszterdamhoz közeli, kétszázezres kisvárosban, Almerében az a holland együttes jelenti, amely hazai pályán még veretlen a sorozatban, és átlagban 15,7 ponttal győzte le a hozzá látogató ellenfeleket. A tizenhármas keretből hatan játszanak otthon, a többiek Belgiumban, Görögországban, Spanyolországban és az Egyesült Államokban légióskodnak, de komoly klasszisuk nincsen.
Nekünk ugyan van, de sajnos Hanga Ádám a térdoperációja után még lábadozik, így egyelőre nem léphet pályára. Nem utazhatott haza a japán másodosztályba szerződött Rosco Allan sem, aki a múlt héten csapata edzőmeccsén eltörte a karját, és hetekre kidőlt a sorból. Ennyi a rossz hír, hétfőre őket leszámítva már teljessé vált a keret. Ivkovics Sztojan szövetségi kapitány pedig nem kesereg a távollévők miatt, inkább azokra összpontosít, akik elutazhattak a világbajnoki selejtező helyszínére, Almerébe.
– Mindenki egészséges, a hangulat pedig szokás szerint jó, okkal várjuk bizakodva a mérkőzést – mondta a kapitány. – Nagy változás nem történt a keretben, a játékosok jól ismerik egymást, összeszokottak, már tudják, mire számíthatnak egymástól. Sokat elemeztük a hollandok stílusát, atletikusak, nagyon magasak és erősek, gyorsan kosárlabdáznak, meg kell akadályoznunk, hogy sok támadó lepattanót szerezzenek. Nem lesz könnyű dolgunk, de ha tudjuk majd lassítani a sebességüket és öt-öt elleni játékra kényszeríteni őket, akkor lehet esélyünk a győzelemre.
A csapat tegnap délelőtt még otthon, Kecskeméten edzett, majd délutáni indulással kora este érkezett meg Amszterdamon keresztül Almerébe. Közben kiderült, hogy két kulcsember hiányzik majd a holland keretből.
A híreket hallva a magyar küldöttségben senki sem búslakodott.