Döbbenetes volt látni, hogy milyen kevesen voltak a csarnokban. Törökországról szólva még a női kosárlabdát tekintve is félelmetes hangulatról, zsúfolt lelátókról szólnak a hírek, a hazai szurkolók ráadásul ünnepre is készülhettek szerdán este, hiszen a Fenerbahcénak a győzelem már a Final Fourt jelentette volna – ennek ellenére jó, ha fél ház előtt zajlott a mérkőzés.
Bár lehet, éppen itt rejlik a megoldás: a Fener szurkolói számára az Euroliga döntője magától értetődő. A sztárokkal teletűzdelt csapat az utóbbi hét évben mindig eljutott a sorozat négyes fináléjába, a legutóbb második lett, Isztambulban tehát ez cseppet sem nagy szenzáció.
Ugyanakkor éppen ez minősíti hatalmas bravúrrá a soproniak győzelmét, és azt, hogy a játék szinte összes elemében felülmúlták a törököket. A borzalmas kezdés után – a hatodik percben 19-5-ös hazai vezetést mutatott az eredményjelző – elképesztő szívóssággal harcoltak, szép lassan ledolgozták a hátrányt, majd átvették a vezetést, és akkor sem ijedtek meg, amikor néhány perccel a lefújás előtt az ellenfél mínusz hét pontról plusz ötre fordított.
A remek csapatmunkára, a harcosságra bizonyíték, hogy a magyar bajnok idegenben több lepattanót szerzett a törököknél, több labdát lopott el, ráadásul a házigazdák egyetlen dobást sem tudtak blokkolni, a soproniak viszont ötöt, ebből néggyel az amerikai Alaina Coates büszkélkedhet.
Az ő beállítása volt az egyik kulcsa győzelemnek. A mindössze 22 éves, 193 centi magas center egy hónapja érkezett Sopronba, azt sem tudta, hogy Európában milyen csapatok kosárlabdáznak, nemrég még azt nyilatkozta, gyakran elveszettnek érzi magát, szerdán azonban úgy játszott, mint ha már évek óta ismerné a társait.
Roberto Iníguez vezetőedző látta, hogy a kinti dobások ezúttal is rendre célt tévesztenek, ezért küldte be a palánk alá harcolni Coates-t, remekül segített neki Jelena Milovanovics – vele a meccs előtt hosszabbított a klub egy évvel –, Fegyverneky Zsófia nagyszerűen fogta össze a csapatot, Yvonne Turner később a dobásokba is belejött, és a Fenerbahcének erre nem volt ellenszere, ráadásul érződött, a soproniak jobban harapnak, jobban akarják a sikert.
„Imádom a játékosaimat! Nincs túl sok együttes, amely itt nyerni tudott” – lelkendezett okkal Roberto Iníguez, de ő, a Fener korábbi edzője tudja a legjobban, hogy még csak most jön a java: a harmadik meccsen hazai pályán kellene meghatványozni a szerdai bravúrt. És itt van a bökkenő: a Sopron az Euroliga most zajló sorozatában több meccset nyert meg idegenben, mint otthon, vendégként csak két vereséget szenvedett, házigazdaként pedig hármat.
A vezetőedző szerint egyébként még mindig a törökök az esélyesebbek a továbbjutásra, ám abban biztosak lehetünk, hogy a játékosai március 14-én mindent megtesznek azért, hogy felborítsák a papírformát. Ez már csak azért is szenzációnak számítana, mert a négyes döntőért zajló párharcok közül csak ez maradt nyitott, az orosz Kurszk és Jekatyerinburg, valamint a török Yakin Dogu már biztosan ott lesz a fináléban, és csak a Sopron akadályozhatja meg, hogy az ne váljon orosz-török belterjes eseménnyé.
Bármilyen szép volt is az isztambuli győzelem, csupán részeredmény, a továbbjutás viszont a magyar sport egyik legrangosabb sikere lenne klubszinten az idén. Ezért a harmadik meccs megérdemelné végre a telt házat, és azt is, hogy az ország rengeteg sportcsatornája közül egy megtisztelje ezt a csapatot.