Meglehet, inkább a szomszédos hasábokra kívánkozna, hogy Polgár Judit lesz a férfi világbajnoki döntő hivatalos szakkommentátora. Akárhonnan is nézzük, hatalmas elismerés: hölgy létére esett rá a választás, bő két esztendeje felhagyott a versenysakkal, noha „örökös” női világelsőként búcsúzott a játéktól, egyszer a férfiak között is volt világbajnokjelölt, és bőséges a kínálat nála magasabban jegyzett nagymesterekből. Ami felvet további kérdéseket.
Kétség sem férhet hozzá, hogy Polgár Judit aktuális vendégeivel színvonalasan és szórakoztatóan elemzi majd a játszmákat – ám a magyar férfiválogatott szövetségi kapitányaként is szívesen hallottuk, olvastuk volna az értékelését a szeptemberben megrendezett, a mieinkre nézve kudarccal (15. hely) zárult sakkolimpia után. Továbbá – és ez még fontosabb – a felkérés újabb bizonyítéka Polgár Judit rendkívüli népszerűségének, befolyásának a sakkvilágban. A honi szövetség felelőssége, hogy ebből nem képes hasznot húzni az egyre kiüresedő magyar sakkélet felpezsdítésére.
Hogy mire gondolunk? Itt, a szomszédban, a megtépázott Újvidéken zajlik a 32. Klubcsapatok Európa-kupája, ahol a vb-döntő két résztvevőjét, valamint az exvilágbajnok Anandot leszámítva összesereglett az európai, sőt mivel a legjobb amerikai és kínai sakkozók is leszerződtek valamelyik együtteshez, a világ sakkjának elitje. Természetesen a legjobb magyar nagymesterek is játszanak, csak éppen légiósként. Megmagyarázhatatlan, hogy a 63 – igen, hatvanhárom – csapat között miért nincs egyetlen magyar sem. Mint ahogy – a régi nótát húzva – évtizedek óta nem rendeztek rangos tornát sem Magyarországon.
Kiestünk a sakkvilág körforgásából. Egyéni menekülőutakra még kidolgozható stratégia, de a sportág egészére nézve – a néhai Bilek Istvánt idézve – a „bőröndvari” érvényes.
Lehet csomagolni.