Semmivel sem pótolható varázsa van a helyszíni szurkolásnak, szombat este mégis talán jobban járt az, aki a televízióban követte az NB I 33., utolsó fordulóját. Kijár a méltatás a tévés kollégáknak: mind a hat helyszínen ott voltak, osztott képernyős technikával végigkövették és elénk tárták az eseményeket, tökéletesen „átjött” a feszültség.
Úgy hihettük, először a Balmazújváros sorsa pecsételődik meg, hiszen a Ferencváros bő negyedóra után már 2-0-ra vezetett a kiesés elől (mindhiába) menekülő csapat otthonában, aztán mégis a hajdúságiak tartották lázban az utolsó pillanatokig a miskolciakkal az élen az egész országot.
Egy csokorban ünnepelnek a kispestiek, Nagy Gergely kapus a kiesés miatt búslakodik
Fotó: Kurucz Árpád
A második félidőben felgyorsultak az események. A Honvéd pillanatok alatt hármat vágott a Vasasnak, amivel legalább a negyedik helyet bebiztosította, egyúttal megpecsételte az angyalföldiek sorsát. A Debrecen 2-0-s hátrányból csak szépíteni tudott az Újpest vendégeként, így a lila-fehérek megőrizték a harmadik helyet. A Haladás szintén egészen a hajráig remeghetett, de aztán az ősszel a Ferencváros ellen emlékezetes gólt szerzett Kiss Tamás ismét villant, megkönnyebbülést hozva a Szombathelynek.
A Diósgyőr–Balmazújváros párharc volt a legélesebb mindvégig. Közvetetten, természetesen. A DVTK a már bajnok Videotont fogadta, először vezetett, majd a Vidi egyenlített, a csereként beállt Makrai a 88. percben gyönyörű egyéni alakítás végén rúgta be a győztes találatot. Ám ez is kevés lett volna, ha nyer Horváth Ferenc csapata. A Balmazújváros feljött 3-3-ra, majd a 95. percben negyedszer is betalált – lesről. Diósgyőrben percekig feszülten várta a telt házas tömeg a híreket a „szomszédból”, csak az ottani meccs lefújásakor tört ki a katarzis – miközben Balmazújvárosban potyogtak a könnyek, és hömpölygött a panaszáradat.
Horváth Ferenc szavaiban azonban, mint általában, az értelem és az érzelem összhangra lelt.
– Egy olyan csapat bent tud maradni, amelyet háromszor megverünk! Megkérdezném, mi lenne akkor, ha a Videoton a bajnoki címért játszana velünk, közben a Fradi is játszana a Diósgyőrrel, és én felállítanám a csapatomat úgy, hogy tele van ifijátékossal. Akkor mi lenne? Akkor vérig lenne mindenki sértve, és olvashatnám az újságban, hogy én milyen sz…r ember vagyok! – nyilatkozta az M4-nek feldúltan.
Nos, hogy érthető legyen a kifogás, idemásoljuk a Videoton és a Ferencváros összeállítását.
Videoton: Tujvel – Bolla (Torvund, 85.), Tóth B., Mocsi, Tamás K. – Nego, Pátkai, Réti – Kovács I. – E. Hadzic (Szabó B., 73.), S. Scsepovics
Ferencváros: Holczer – Lovrencsics G., Batik, Leandro, Pedroso – Szpirovszki, Nagy D. (Hajnal, 13.) – Varga R., Paintsil, Bőle (Böde, 78.) – Georgijevics (Gera 78.)
A fehérváriakat is meg lehet érteni, rövid a nyári szünet, a kulcsjátékosoknak szükségük van pihenésre a felkészülés előtt, jó szereplésük a Bajnokok Ligája selejtezőjében az egész magyar futball érdeke – de az is tény, hogy befolyásolta a bajnokság kimenetelét, hogy a Diósgyőr tartalékosan állt ki.
