– Bár a márciusi műtéte jól sikerült, egy ideje megint rakoncátlankodik a válla, s a múlt hét végi, szombathelyi GP-t is kihagyta. Egyébként is kínálná magát az első kérdés, a kondiparkban pedig különösen: milyen állapotban van? Kell-e aggódnunk?
– Nagyjából másfél hete tudok újra teljes intenzitással gyakorloni, és a kondim is kezd visszajönni. A 7,00 pontos gyakorlatomat egyelőre még nem tudom megcsinálni, de jó úton vagyok afelé, hogy amikor fontos lesz, akkor minden rendben legyen. A hét végén már indulok Bukarestben a négy nemzet csapattalálkozóján, és bizakodó vagyok.
– Ha most éppen nem is fáj a válla, mi a garancia arra, hogy a jövő héten és majd a világbajnokságon is így lesz?
– Jó néhány sérülésem volt már, és mindig túl tudtam lépni a nehézségeken.
– Egy évvel ezelőtt, amikor Nanningban megnyerte a harmadik vb-aranyát, a döntő után a telefont is alig tudta tartani, olyan fájdalmai voltak. Tavasszal a műtéttel rendbe hozták ugyan, most azonban megint megtapasztalta a szenvedést. Akadtak olyan pillanatai, amikor nagyon kétségbe esett?
– Nem tagadom, de legfeljebb csak percekre törtem meg, és ez a lényeg. Igyekszem pozitívan állni a dolgokhoz, hogy minden rendben lesz, ahogy korábban is történt. A világbajnokságig még van három hét, és ez elég ahhoz, hogy a lehető legfelkészültebben állhassak oda a szerhez.
– Négy éve az akkori kvalifikációs vb-n több szeren is kellett tornásznia, hogy megszerezze a kvótát, most elég csak a lóra készülnie, s az érem már kijuttatja Rióba. De mennyire nehezíti a helyzetét az, hogy a vb előtt csak egy tétversenye lesz?
– Ez nem gond, tavaly is csak kettő volt a vb előtt. Nekem már megvan a versenyrutinom, és igazából csak az a fontos, hogy úgymond „kész” legyen a gyakorlatom.
– Most harmincéves, és korábban azt mondta, hogy akár még a tokiói olimpia is beleférhet a pályafutásába. Ezt tartja még?
– Maradjunk annyiban, hogy még sokáig szeretnék tornászni. Vannak távlati céljaim, de egyelőre csak a világbajnokság jár a fejemben. Ha az jól sikerül, akkor tudok Rióra koncentrálni, azt pedig, hogy utána mi lesz, majd a jövő eldönti.
– Szinte pironkodva kérdezem a regnáló olimpiai és világbajnokot, a hatszoros Eb-győztest: van-e B terve arra az esetre, ha nem jutna ki Rióba?
– Persze, akkor sem áll meg az élet, jövőre például Eb is lesz. Ha lemaradnék a kvótáról, akkor nem biztos, hogy a helyszínen, de itthon mindenképpen nézném a versenyeket, és szurkolnék a magyar csapatnak. Én már rengeteget kaptam a tornától, és ha Rio nem az én olimpiám lesz, akkor sem történik tragédia. Ennél vannak sokkal nagyobb tragédiák is az életben.