Bernd Storck nemhogy a norvégokat, a magyarokat is meglepte. A kezdőcsapatba jelölte Kleinheisler Lászlót. E helyütt nem lehet szándékunk, hogy elmélyedjünk a játékos különös ívű pályafutásában, maradjunk a szikár ténynél: a Videoton parkolópályára tett 21 éves labdarúgója ezen az őszön egyetlen bajnoki mérkőzésen sem lépett pályára. Ehhez képest a magyar labdarúgás elmúlt három évtizedének egyik legfontosabb mérkőzésén debütált a válogatottban. Belőle biztosan nem készültek fel a norvégok.
A csapatból mindenképpen külön említést érdemel még Király Gábor, aki 100. alkalommal lépett pályára címeres mezben. Bernd Storck két csatárt (Szalai és Németh) jelölt a kezdőbe, amely – figyelembe véve, hogy eltiltás miatt Juhász Roland nem szerepelhetett – teljes egészében a következő volt: Király – Fiola, Guzmics, Lang, Kádár – Kleinheisler, Gera, Elek, Dzsudzsák – Németh, Szalai.
Várhidi Pálra és Fülöp Mártonra emlékezve a mieink fekete karszalagot öltöttek, s fogadkoztak, hogy kettőzött erővel küzdenek. Az első három percben ennek még nem jött el az ideje, meleg pillanatokat éltek át. Előbb Kádár mentett egy lövést, majd mintaszerű akció végén Skjelbred lőhetett tíz méterről, szerencsére nem elég pontosan, így Király reflexmozdulattal hárítani tudott, majd rögtön szögletből Hovland bólintott fölé.
Kijött a szorításból a magyar válogatott, amit Kleinheisler életerős lökete mutatott. Nem, ez még nem a gól volt, arra majd húsz percet kellett várni. Újoncunk már azzal igazolta Storck döntését, hogy a jobb után bal lábbal is bátran vállalkozott, s noha Nyland szerencsétlenül ért a labdához, hangsúlyozzuk inkább a 21 éves magyar játékos érdemét. A góljával a 26. percben vezetést szereztek a mieink!
Ezt követően nyomasztó fölénybe kerültek a hazaiak, de hát a futballt gólra játsszák, s az nem jött. Csak három – ismerjük el, jogos – sárga lap, sorrendben Gerának, Kádárnak, majd a fejjel többször tisztázó Guzmicsnak; Gera a vasárnapi visszavágón nem is játszhat.
Szünet után sajnos mit sem változott a játék képe: rohamoztak a norvégok, bekkeltek a magyarok. A döntő pillanatokban ügyetlenkedő norvég támadók mellett az angol Mark Cattenburgnek is köszönhettük, hogy nem változott az eredmény, kétszer is belefért volna a hazai pálya előnyébe, ha büntetőt ítél.
A végén a kapufa is velünk volt, maradt az 1-0-s magyar győzelem, válogatottunk óriási lehetőség kapujában áll.
Visszavágó vasárnap este Budapesten, az FTC stadionjában.