Két forduló ment le a labdarúgó NB I-ből. Noha akadtak karakteres eredmények – például a Ferencváros két magabiztos győzelme, a Kisvárda két súlyos veresége –, korai lenne bátor következtetéseket levonni. Ám a nemzetközi porondon lejátszott további másfél fordulóval, szerencsés esetben három meccsel együtt mégis juthatunk valamire.
Aligha véletlen, hogy az idény első meccsén mind a négy kupacsapatunk gyengén játszott. Nem is kell mélyre ásni ennek okait kutatva. Az előző évad június 2-án ért véget, sőt a válogatottkeret-tagoknak csak egy héttel később, s július második hetében máris fontos tétmérkőzésen kellett pályára lépni; egy héttel azelőtt, hogy megkezdődött volna az NB I.
Olyan ez, mintha a világbajnokság után egy hónappal, augusztus elején a Real Madridnak, a Liverpoolnak vagy éppen a Bayern Münchennek kulcsfontosságú Bajnokok Ligája-találkozót kellene abszolválnia. Természetesen ki kell érdemelni azt a jogot, hogy valakinek a nemzetközi idény szeptember, a hazai pontvadászat pedig ehhez igazodva egy hónappal korábban, augusztus közepén startoljon.
Vessen magára, akinek már a selejtező első fordulójában eredményt kell produkálnia – vagy alkalmazkodjon a nemzetközi naptárhoz. Az egész NB I érdeke azt kívánná, hogy a bajnokság legkésőbb május közepén érjen véget, s akkor jutna idő pihenésre és csapatépítésre.
Persze utóbbit megkönnyíti, ha nem kell hat-nyolc új embert a régiekkel összegyúrni, hanem mondjuk csak kettőt-hármat. Erre szolgáltat példát pró és kontra a Honvéd, illetve a Ferencváros.
Előbbi ugyan elvesztette két gólvágóját, Lanzafamét és Eppelt, a csapat szerkezete azonban mit sem változott, így érthetően gyorsan magára talált. A Fradi az MTK ellen mutatott első félidőbeli teljesítménnyel jó eséllyel túljutott volna a Maccabin, de sajnos éppen arra a két meccsre volt szükség ahhoz, hogy a gárda összerázódjon. Különösebb kockázat nélkül kijelenthető, a zöld-fehérek ezzel az állománnyal idén is harcban lesznek az aranyéremért, a szurkolók a 4-1-es győzelem dacára mégis „Auf Wiedersehen!”-nel köszöntek el vasárnap este Thomas Dolltól.
Nyilván azért, mert végre a nemzetközi színtéren is eredményt akarnak, a német trénerrel viszont zsinórban ötödször is felsült a csapat. Doll amúgy felettébb higgadtan és sportszerűen reagált az őt ért bírálatra: „A labdarúgásban ezzel együtt kell tudni élni. Négy és fél év után a Ferencvárosról és a szurkolókról sohasem fogok egy rossz szót sem mondani. Eddig nagy tisztelettel kezeltek itt engem, és én is megpróbálom ezt viszonozni.
Úgy vélem, még mindig jobb, ha az edzőt pécézik ki, mint ha egy játékos ellen háborognának. Egy napon itt így is, úgy is egy másik edző fog ülni, ez a dolgok rendje a labdarúgásban. Őszintén gratulálok, ha majd vele sikerült bejutni a Bajnokok Ligája vagy az Európa-liga csoportkörébe.”
Csak remélhetjük, Doll nem azt akarja sugallni, hogy vele ez a küldetés már eleve lehetetlen. Az Újpest kissé hektikus szereplésére van magyarázat: a bakui „gyufára” a viszontagságos utazás, a Sevilla gólzáporára részben Pauljevics korai kiállítása, ami után három nappal a szombathelyi 2-2 miatt nem kell szégyenkezni.
Nem úgy a Vidinek a Paks elleni 1-1-ért. A fehérváriak szerencséje, hogy ezért a kisiklásért már szerdán bűnbocsánatot nyerhetnek, ha kiverik a Ludogorecet. Ám ez külön történet, amire holnap részletesen is visszatérünk.
Menesztették Kondást
Az NB I-ben újonc Kisvárda vezetősége közös megegyezéssel szerződést bont Kondás Elemér vezetőedzővel. A klub honlapján megjelent közlemény szerint mérlegelték a csapat eddigi teljesítményét és a két bajnoki mérkőzés összképét, s megbeszéléseket folytattak a trénerrel. Ezek után a felek arra jutottak, hogy a csapatnak más habitusú, személyiségű és más munkamódszerrel dolgozó szakvezetőre van szüksége, ezért elválnak útjaik. A Kisvárda a címvédő Mol Vidi FC otthonában elszenvedett 4-0-s vereséggel kezdte a szezont, majd vasárnap ugyancsak 4-0-ra maradt alul a Honvéd vendégeként, így jelenleg sereghajtó.