Glasgow ugyan jó 2500 kilométerre van Budapesttől, de az első ember, akibe belebotlok a szállodánk éttermében, egy magyar fiatalember, bizonyos Erdei Zsolt, aki ráadásul nem egy jöttment, mezei segédpincér, hanem az üzletvezető. Azonnal elneveztem Madárnak, amit ő persze jó néven vett, majd öt perc leforgása alatt elmagyarázott minden tudnivalót, amire itt-tartózkodásom alatt érdemes figyelni. Végül bónuszként röpke brexitügyi eligazítást is tartott.
„Én még a népszavazás előtt érkeztem, nekem nem lehet már semmi bajom, de akik az utóbbi egy évben jöttek ki dolgozni, vagy netán ezután jönnének, azoknak a jogállása lényegesen sanyarúbb lesz, mint a miénk, nem élvezik ugyanazokat a munkavállalói jogokat, mint mi, úgymond őshonos uniós polgárok.”
Jól nézünk ki.
Amúgy a rendezés botrányos, a reggeli előfutamokra nem akadt busz, amely kivitt volna a Tollcross Centre-be, a város túlsó végébe, senki sem tud semmit, az önkéntesek áldott jó lelkek, de még olyan is előfordult, hogy tőlem kérdezték meg, honnan indul az újságírókat szállító jármű.
Azért délutánra többé-kevésbé rendeződtek a logisztikai problémák, és időben kiértem a döntőkre, amelyek közül az elsőben mindjárt érdekeltek voltunk Jakabos Zsuzsanna, a finálé – már elnézést… – legrutinosabb, 30. életévét taposó, de továbbra is sokkoló szépségű résztvevője révén. Zsu a negyedik legjobb idővel jutott túl a reggeli előfutamon, és mivel két éve bronzérmes volt az Eb-n, most is reménykedtünk egy éremben.
A pillangó után második volt, a hát végeztével harmadik, mellen lecsúszott hetediknek, végül remek hajrával gyorson feljött az ötödik helyre. Obligát kérdésemre (örül-e?), így felelt: „Igen, örülök az időnek. Ez az idei legjobbam, a reggeli is az volt. Két éve ugyanennyivel lettem harmadik, most az ötödikre volt elég. A hát most valahogy nem jött össze, könnyebb érzés szokott lenni, általában 1:10-en belül úszom a második százat, most 1:11,5-re sikerült, itt ment el a jobb helyezés. Ugyanakkor a gyorsúszásom jó volt, nem is fájt annyira, mint máskor.”
Szokás szerint mellen úszott el az érem Jakabosnak, ám ő az ötödik helynek is örül
Fotó: MTI/EPA/Patrick B. Krämer
A férfiak hasonló számában a 21 éves ukrán Mihajlo Romancsuk eljátszadozott a mezőnnyel.
A 100 méteres női pillangó középdöntőjében ott volt Szilágyi Liliána, a 12. legjobb idővel. Gyengén úszott, futamában ötödik, összesítésben 11. lett 58,53 mp-cel, kiesett. Két éve a londoni Eb-n, amikor még Kovács László volt az edzője, 57,54-gyel negyedik lett, hajszállal maradt le a dobogóról. Most „világhírű” brazil edzőjével csak a két évvel ezelőttinél egy másodperccel rosszabb időre volt képes.
A női 4×100 méteres gyorsváltót a franciák nyerték az esélyesebb hollandok előtt, majd jöttek a férfiak a 3-as pályán, a harmadik legjobb idővel a mieink. Németh Nándor kezdett, a 19 éves junior világbajnok 48,61 mp-cel elsőnek indította útjára Kozma Dominiket. Doma 1:37,24-nél váltott (48,63 mp), Holoda Péter 2:25,86-tal ért be (48,42), még mindig bronzérmesként, Bohus Richárd nem tudta tartani a lengyeleket, negyedik helyen ért célba Oroszország, Olaszország és Lengyelország mögött. 3:14,51 (48,65).
Németh: „Jobbra számítottam, nem úsztam meg az egyéni csúcsomat, a 48,31-et, hiába váltottam elsőként. Elmaradtunk a legjobbunktól, amit a vb-n úsztunk. Most ennyire futotta.” Kozma: „Iszonyatosan klóros a víz és lassú. Csalódás a vb-bronz után a negyedik hely, a formám, minden.” Bohus: „Nem csalódás, hanem egy pofon, ami jól jön majd az olimpián.” Holoda: „Jövőre visszatérünk!”
Úszó Európa-bajnokság, győztesek: 400 m női vegyes: 1. Fantine Lesaffre (francia) 4:34,17 perc, …5. Jakabos Zsuzsanna 4:38,48; 400 m férfi gyors: 1. Mihajlo Romancsuk (ukrán) 3:45,18 perc; 4×100 m női gyorsváltó: 1. Franciaország 3:34,65 perc; 4×100 m férfi gyorsváltó: 1. Oroszország 3:12,23 perc, …4. Magyarország (Németh Nándor, Kozma Dominik, Holoda Péter, Bohus Richárd) 3:14,51.
