– Már a válogatott elhibázott összeállítása magában hordozta a bukás lehetőségét. Először, nemhogy megnyugtató, semmiféle magyarázatot nem kaptunk arra nézve, Lékó Péter miért is maradt itthon.
Másodszor, a szövetségi kapitány egyfelől az Élő-pontszámokat fetisizálva jelölte ki a csapatot, másfelől viszont a rangsort figyelmen kívül hagyta.
Így történhetett meg, hogy az idehaza a legmagasabb Élő-ponttal rendelkező, ám köztudottam rapszodikus teljesítményt nyújtó Rapport szerepelt az első táblán, a végeredmény ismeretében minősíthetetlenül, miközben erre, az egész együttes szereplését befolyásoló fontos feladatra rutinos, többször bizonyított, sokszoros magyar bajnok nagymesterek Lékó távollétében is rendelkezésre álltak.
Ugyanakkor a hazai ranglista ötödik helyezettjét indoklás nélkül itthon hagyták – sorolta szinte egy szuszra a kifogásait a Nemzet Sportolója, majd pontokba szedte a magyar sakkozás ismert anomáliáit: hazánk egyre hátrébb csúszik az országok rangsorában – jelenleg már csak a tizedik –, sem a fiatalok, sem a beérett nagymesterek nem kapnak megfelelő szakmai segítséget, ebből fakadóan meghívást a nagy tornákra, dacára annak, hogy a magyar sakktársadalom is élvezi a kormány bőkezű támogatását.
Portisch Lajos érthetően sérelmezi, hogy bár felajánlotta a segítségét, szakmai tapasztalatának a kamatoztatását, a szövetségben elutasító választ kapott.
A gondok indikátorának tekinthető gyenge olimpiai szereplés után a maga részéről le is vonta a tanulságot: – Remélem, nem marad következmény nélkül a bakui kudarc, s az illetékesek, a szövetségi vezetői megteszik az ilyenkor lehetséges egyetlen lépést.