Ha ez nem a horvátoknál történik, talán nem is lenne nagyon meglepő. Amit ők nem tudnak a kosárlabdáról, azt talán nem is érdemes tudni, erre a tegnap délelőtti edzésen kiderült, az egyik gyűrű öt, a másik három centivel alacsonyabban van a szabályban előírtaknál, ráadásul az illetékesek azt sem tudták, hogyan kellene orvosolni a hibát, szemlátomást a mérés mikéntje is komoly kihívást jelentett nekik. Akadt, aki megjegyezte, biztosan a házigazdák huncutsága húzódik meg a háttérben, de erről nyilvánvalóan szó sem lehetett, hiszen a horvát válogatott közvetlenül a magyar előtt ugyanezekre a gyűrűkre dobva edzett.
Estére a magyar válogatott játékosai szerint a rendezők megtalálták a megoldást, és már minden rendben volt, amikor megkezdték a bemelegítést a világbajnoki selejtezőre. A másik oldalon számunkra ismeretlen kosarasok készülődtek, például egyikük sem szerepelt a tavalyi Európa-bajnokságon, és most azért léphettek elő főszereplőkké, mert a legjobb, azaz az NBA-ben és az Euroliga-csapatokban vitézkedő horvát játékosok nem utazhattak haza – ez pedig jócskán növelte a mi együttesünk esélyeit.
Bár a matematika megengedőbb, a gyakorlatban Horvátországnak a vereség egyet jelenthetett a továbbjutás elúszásával, ugyanakkor a magyar válogatott álmait is csak a győzelem erősíthette reális reménnyé. Persze muszáj hozzátenni: a horvát kosárlabda a kontinens élvonalába tartozik, és a második vonala sokkal jobb, mint több helyütt az első, tehát nagy hiba lenne bármikor is lebecsülni.
Ez sajnos hamar be is bizonyosodott. A vendéglátók szemlátomást a fizikai fölény kihasználására törekedtek, aminek a kulcsa a 213 centi magas Miro Bilan játéka volt: mindkét palánknál az ő kezében kötöttek ki a lepattanók, és mindent elárul, hogy a horvátok első 16 pontjából 14 az ő nevéhez fűződött. Támadásban pedig a magyar játékosok dobásig is alig jutottak el a védők szorításában, akkor is pontatlanul céloztak, ám az első negyed utolsó másfél percében több labdaszerzésből indulva sikerült egy 10-0-s rohammal felzárkózni.
Vojvoda Dávid tizennégy pontig jutott, de ő sem játszott jól
Fotó: FIBA
Ezt követően a gyűrűbe hullott egymás után három tripla, végre betörésből is szerzett kosarakat a magyar csapat, és a 15. percben 28-27-re a vezetést is átvette. Sajnos csak átmenetileg, mert Bilan semlegesítése továbbra is gondot okozott, újra elerőtlenedtek a támadások, és bizony a játékvezetők sem egyenlő mércével ítélték meg a szabálytalanságokat.
Ez jellemezte egyébként az egész mérkőzést: ellenszélben küzdött, olykor küszködött a magyar válogatott, de nem játszott jól, néha buta hibákat is elkövetett, és az agresszívan védekező horvátok a harmadik negyedben lépésről lépésre egyre távolabb kerültek. Nálunk ezúttal nem akadt igazi vezéregyéniség – a 20 pontig jutó Perl Zoltán játszott a legjobban, de ő is sokat hibázott –, az ellenfélnél viszont Bilan az első félidőben betöltötte ezt a szerepkört, ráadásul a legtisztább dobóhelyzeteket is sikerült rendre elhibáznunk.
Önmagában a nagy akarás csak arra volt elég, hogy a csapat a végére is felzárkózzon, ami azért kár, mert a magyar válogatott a közepes formájával megnyerhette volna ezt a mérkőzést.
Sztojan Ivkovics szövetségi kapitány: „Nagyon kemény meccset játszottunk, a fiúk mindent megtettek a győzelemért. Sajnos, amikor közel kerültünk az ellenfélhez, mindig elkövettünk hibákat, és emiatt nem nyertünk. Van még mit tanulnunk, és azon dolgozunk, hogy egyre jobbak legyünk. Gratulálok az ellenfélnek, a szervezőknek és a játékvezetőknek is, remélem, hamarosan újra találkozunk.”
Világbajnoki selejtező, 2. szakasz, 3. forduló: Horvátország–Magyarország 74-69 (22-15, 22-23, 18-12, 12-19).
