– Protekciós a gyerek?
– Hogy érti?
– Hát, mert hazajárhat. Úgy tudtam, az akadémistáknak kötelező a bentlakás.
– A vidékieknek igen. Szinte kivitelezhetetlen, hogy valaki bejáróként mindennap ideérjen fél nyolcra. Késhet a vonat, a busz, dugóba kerülhet az autó, és az ezzel járó terhet, stresszt nem szabad a gyerekek nyakába varrni. Mi viszont itt lakunk, tíz percre a pályától, Patrik gyalog is gyorsan hazaér. Mindenki jobban jár így. Eggyel több fiúnak jut hely az akadémián, Patriknak pedig még nem kell kirepülnie a családi fészekből.
– A közös munka nem rejt buktatókat?
– Nyár óta dolgozunk együtt, de egyetlen összezördülésünk sem volt. Igaz, én nem is tartottam ettől. Patrik tényleg nagyon jó fiú, és futballban is elfogadja a véleményemet.
– És a társak?
– Senki sem mondhatja, hogy kivételezem a fiammal, de azt sem, hogy vele szigorúbb lennék. Egy irányba húzunk. Az NB III-as csapat különben is speciális feladatot lát el, kiszolgálja a felnőtt- és az U19-es csapat érdekeit, miközben persze a saját bajnokságában is helyt kell állnia. Mindenkinek el kell fogadnia, hogy az NB I-es játékosok élveznek előnyt. Elsősorban azoknak kell játéklehetőséget biztosítani, akik sérülésből lábadoznak vagy éppen nem fértek be a Honvédba a bajnokin. Mögöttük azonban ez az osztály nagy lehetőség a fiataloknak. Együtt készülhetnek és játszhatnak a felnőttekkel. A korábbi időkhöz képest leszűkült az NB I és az NB II mezőnye, az NB III-ban sok egykori első- és másodosztályú játékos szerepel és persze több nagy múltú klub, mint amilyen a Pécs, a Szeged, a Dunaújváros, a Tiszakécske. Annak idején a felnőttek, Sikesdi Gabiék között sokkal nagyobb figyelmet követelt tőlem minden edzés, tétmeccsen pedig Komjáti Bandi gyorsan megtanított arra, mennyire más egy ifista és egy rutinos róka mellett ugyanazt a cselt megcsinálni…
– A fia most tizennyolc éves. Ön ennyi idősen mutatkozott be az NB I-ben. Patrik mikor követi? A kérdést úgy is feltehetném: egy tehetséges fiatalnak mikor volt könnyebb betörni az első osztályba, harminc éve vagy most?
– Nekem, nekünk akkor szerencsénk volt a totóbotrány miatt. Hirtelen szükség volt öt-hat játékosra, igaz, sikerült is élnem a lehetőséggel. Másfelől már tizennyolc éves voltam, amikor a Honvédhoz kerültem, a rövid szarvasi kitérőt leszámítva egészen addig Gádoroson fociztam. A mai fiatalok, az akadémisták már 14-15 éves koruktól szem előtt vannak, egyengetik az útjukat, figyelemmel követik a fejlődésüket, és ha valahol, akkor a Honvédnál igazán jó helyen vannak. Itt megkapják a lehetőséget a bizonyításra a felnőttek között. Ha pedig nyáron elkészül az új edzőközpont, majd a stadion, akkor az egész klub még magasabb szintre léphet.
– Ha igazak a hírek, és megszüntetik az úgynevezett fiatalszabályt az NB I-ben, annak talán a Honvéd lehet a legnagyobb vesztese.
– Hiba lenne. Talán inkább a Honvéd példáját kellene átvenni máshol is. Nyár óta újabb hat akadémista mutatkozott be az NB I-ben! Igen, a klub ebből jelentős bevételre tesz szert, de közben, és ez a lényeg, tényleg segíti a fiatalok előrelépését, és a tavalyi bajnoki cím azt mutatja, hogy ez a modell nem megy az eredményesség kárára. Az lenne a magyar futball érdeke, ha minél több klub így működne. Ezzel szemben a csapatok felénél a saját utánpótlásból esélyük sincs a játékosoknak bekerülni a felnőttek közé, mert a vezetők inkább kész labdarúgókat vásárolnak. Ráadásul jellemzően külföldieket és gyakran középszerűeket. Izraelben ezt szigorúan szabályozzák: csak válogatott labdarúgókat lehet külföldről igazolni. Ez sem százszázalékos garancia, de mégiscsak egyfajta biztosíték.
– Érthető, hogy örömmel egyengeti a fia útját. Ám amikor Supka Attilával egyeztet, nem gondol arra, hogy akár ön is lehetne a felnőttcsapat vezetőedzője?
– Nagyon jó a viszonyunk, meg sem fordul a fejemben, inkább hálás vagyok azért, hogy ezt a lehetőséget megkaptam.
– Negyvenhét évesen nem érzi úgy, hogy idővel azért járna önnek az NB I-es kispad?
– Nem foglalkoztatnak ilyen gondolatok. Szinte mindent megkaptam a labdarúgástól és az élettől, amire csak vágytam. Boldog vagyok, jól érzem magam ott, ahol vagyok. Ha majd az élet, a Jóisten más feladat elé állít, akkor annak is igyekszem megfelelni.