Fernando Alonso legutóbbi három éve folyamatos vesszőfutás volt a Formula–1-ben, a nimbuszát vesztett McLarennel sorrendben 17., 10. és 15. helyen végzett a világbajnokságon, s egyetlen állomáson sem állhatott dobogóra.
A wokingiak sehogyan sem találták meg a közös nevezőt motorbeszállítójukkal, a Hondával, az erőfeszítések dacára rendre botrányosan gyenge autóval álltak elő, ezt megunva Alonso pedig tavaly már új kihívások felé nézett.

A Toyota 8-as számú autója az első rajtkockából indult, és végig vezetve diadalmaskodott
Fotós: Europress/AFP
Az IndyCar-sorozat legendás, ötszáz mérföldes indianapolisi versenyén többször is az élen haladt, ám a sors fintoraként a hajrához közeledve a Honda-motor itt is cserben hagyta, és nem ért célba. A kétszeres világbajnok elárulta, hogy az autósport bűvös tripla koronájára hajt, amihez nyerni kell a Formula–1-es Monacói Nagydíjon, az Indy 500-on és a Le Mans-i 24 órás versenyen. Ami eddig csupán egyvalakinek, Graham Hillnek jött össze.
Nos, Alonso egyelőre csak Monacót pipálta ki, idén azonban Le Mans-ban is próbálkozik, és az endurance, vagyis a hosszú távú sportautó-világbajnokságon (WEC) erre készülve szombaton elindult a sorozat nyitó versenyén is, a Formula–1-ből jól ismert belgiumi spa-francorchamps-i pályán.
A Toyota színeiben két korábbi F1-es pilótával, Nakadzsima Kazukival és Sébastien Buemivel alkotott egy csapatot, amely a pole pozícióból indulva győzött, s a célvonalon a marketingszempontokat is figyelembe véve természetesen Alonso száguldott át a nyolcas rajtszámú, 163 kört teljesítő Toyota TS05 Hybrid volánja mögött.
Ám a Toyota másik autója, a hetes, amelyiknek egy büntetés miatt a bokszutcából körhátrányból kellett indulnia, beleköphetett volna a levesbe. A versenyen háromszor is bejött a biztonsági autó, összehozta a mezőnyt, és Alonsóék előnye is semmivé foszlott.
A végén pedig Mike Conway gyorsabb volt a felmelegedett sebességváltójával küszködő spanyolnál, de a csapat vezetése arra utasította, hogy ne előzzön, így a nyolcas autó nyert 1,444 másodperces előnnyel.
A győzelem ízétől már elszokott Alonso ezzel az aprósággal utólag már nem foglalkozott, s az ünneplés közepette úgy fogalmazott, hogy ez a verseny remek bemelegítés volt a Le Mans-i megméretésre. Erre majd június 16–17-én kerül sor.
A legendás versenyen a Toyota még soha nem tudott nyerni, tavaly is hiába tört győzelemre, csak egy nyolcadik helyet szerzett, a másik két autója defekt, illetve a kuplung meghibásodása miatt kiesett.
S bár a Le Mans-ban legeredményesebb márka, az 1923-as kezdet óta tizenkilenc győzelmet számláló Porsche idén már nem lesz ott a csúcskategóriás, LMP1-es mezőnyben – a németek inkább a Formula–E-es programjukat fejlesztik –, a Toyota a technika ördögétől okkal rettegve első számú favoritként sem mehet biztosra.
Tavaly a Porsche győztes csapatában történetesen ott volt Brendon Hartley, aki a Formula–1-ben a Toro Rosso pilótája, és Nico Hülkenberg (Renault) is nyerte már meg az ikonikus versenyt, de Fernando Alonso nem hiheti, hogy könnyű megszereznie a második koronáját.
Életjelek
A Formula–1-ben a McLaren új motorszállítójával, a Renault-val fuzionálva idén már mutatott némi életjelet. Fernando Alonso az eddigi négy futamon egy ötödik és három hetedik helyezést szerzett, így 28 ponttal rendelkezik – tavaly egész év alatt gyűjtött 17-et –, ezzel a hatodik helyen áll a világbajnokságon. Csapattársának, Stoffel Vandoorne-nak is van már nyolc pontja, és a wokingi gárda a konstruktőrök között a negyedik helyen áll. A hét végén a barcelonai Spanyol Nagydíjon új fejlesztéseket is kipróbálnak, ám Alonso visszafogottan úgy nyilatkozott, hogy ez azért nem garancia az előrelépésre.