Nagy kár, hogy történetileg így alakult. A trianoni békeszerződés veszteséglistáján természetesen nem szerepelt, hogy a megcsonkított ország mint sportnemzet, hegyek híján szinte leküzdhetetlen hendikeppel csatlakozhat a téli sportágak versenyeihez – már csak azért sem, mert az első téli olimpiát 1924-ben rendezték Chamonix-ban. Ettől azonban tény, hogy hatalmas élménytől esünk el a kissé ingerszegény téli hónapokban.
St. Moritzban, Hochfilzenben és Lahtiban is nap mint nap negyven-ötvenezres tömeg biztatta az alpesisízőket, biatlonistákat és sífutókat, síugrókat; de ha – különösen a svájci hegyi üdülőparadicsomra gondolva – ezt csupán úri huncutságnak gondolnánk, a csehországi Nové Mesto sílövő versenyein is rendre tízezrek tolonganak. Kissé elkoptatott mérce szerint: egy hétvége alatt annyian, mint nálunk a teljes tavaszi szezonban a labdarúgó NB I-ben.
Ám sokkal közelebb járunk az igazsághoz és a lényeghez, ha eme téli sportágakat a nálunk népszerű és magas szinten űzött úszáshoz és kajak-kenuhoz hasonlítjuk. Mindkettőben – csökkenő mértékben – az olimpiának, a világ- és az Európa-bajnokságnak van igazi tétje. Kajak-kenuban a világkupát évtizedek óta nem sikerül meghonosítani, de e sorozatban úszásba is csak Hosszú Katinka – nem szakmai megalapozású – leleményessége vitt színt, a világelit legtöbb képviselője inkább csak „megmártózik” benne.
Marit Björgent nem túlzás az északisí királynőjének nevezni
Ezzel szemben alpesisíben, sífutásban és biatlonban a legjobbak novembertől márciusig hétről hétre megküzdenek egymással a világkupa keretében, az eseménynek olyan nagy a rangja, hogy a zsinórban a hatodik összetett győzelmét a hét végén bebiztosító osztrák Marcel Hirschert minden idők legnagyobb alpesisízőjeként ünnepelte a szaksajtó – noha az olimpiai aranyérem hiányzik a tarsolyából. Ezért is fájó Miklós Edit súlyos sérülése, akinek a nyomában gondolatban mi is torokszorító izgalommal csúszhattunk le a lejtőkön.
Olyan sportcsillagok siklottak el mellettünk észrevétlenül az elmúlt hetekben, mint a Lahtiban négyszeres győztes, összességében már tizennyolcszoros világ-, emellett hatszoros olimpiai bajnok Marit Björgen, a Hochfilzenben ötszörös aranyérmes Laura Dahlmeier, s persze Ole Einar Björndalen, aki 43 évesen is dobogóra állhatott a világbajnokságon.
Nem a nemzeti érzelmeket akarjuk felkorbácsolni, de arra gondolva, hogy mindebből kimaradunk, mégis óhatatlanul az visszhangzik bennünk: adjátok vissza a hegyeinket!
Magyar hangja: Hajdú B.
Ízlés dolga, persze, de talán valamennyi téli – egyéni – sportág közül a sílövészet a legizgalmasabb. Így gondolja a népszerű tévériporter, Hajdú B. István is, aki évek óta közvetít biatlont a Eurosporton. „A kiszámíthatatlansága ragadott meg már gyerekként is, a lövészet teljesen felboríthatja a sorrendet, ma már harminc olyan sportoló akad, akik közül bárki nyerhet. Ugyan megjártam az 1998-as téli olimpiát, de ott én is csak a tévében láttam sílövészetet, aztán néhány éve a Eurosportnál szabad lett a sportág, s örömmel vállaltam el a közvetítését. Külön élmény, hogy ifjúkorom kedvence, Ole Einar Björndalen ma is ott van a legjobbak között” – beszélt a kötődéséről.
