Nem Bernd Storck taktikáján múlott. Sőt a magyar szövetségi kapitány meglepte a portugálokat az ötvédős felállással. Az első húsz percben többet birtokoltuk a labdát az ellenfelünknél, a hazaiak sokat szabálytalankodtak, érezni lehetett, nem a levegőbe beszéltek a mérkőzés előtt, amikor azt hangoztatták, tisztelik a mieinket. Ám elég volt egy-két megingás, buta hiba, hogy a portugálok rádöbbenjenek: nincs mitől, kitől tartani. Megkockáztathatjuk, jobban futballoztak, mint az Európa-bajnokságon bárki ellen, nem ölték a játékot, mint akkor, úgy adogattak, ahogy „Európa braziljaitól” elvárhatjuk.
S akadt igazi vezéregyéniségük. Cristiano Ronaldo pályafutása egyik legjobb meccsét játszotta nemzeti szerelésben. Nem hisztis primadonnaként viselkedett, miként oly sokszor, nem telepedett rá a csapatra, hanem húzta magával a többieket.
Az első gól is elsősorban az ő érdeme, majd kétszer kíméletlenül élt a kínálkozó lehetőséggel. Igaz, persze, oda nem illik gólt kapni, ahová ballal bebombázta a labdát, a szabadrúgásnál pedig Gulácsi hiányosan állította fel a sorfalat, de mindkét találatnál pontosan kellett célozni, megfelelő erővel lőni.
Storck a második félidőre is jót húzott, amikor beküldte Lovrencsicset, és a bizonytalan Langot lecserélve átszervezte a védelmet. Ám így is csak egy igazi helyzetünk akadt, az is a meccs legvégén, amikor a portugálok már kiengedtek (Pintér ettől persze eltalálhatta volna a kaput tizenöt méterről). Felülkerekedett a minőség, győzött a jobb, nincs mit szépíteni.
A magyar kapitánynak igaza van, a játékosai a 3-0-s kudarc dacára emelt fővel hagyhatták el a Luz-stadiont. Az viszont tévút, hogy párhuzamot vont az Eb-meccsel, mert ezúttal a portugálok teljesen más ingerszinten futballoztak, csak nevében volt ugyanaz az ellenfél. Storck utalt arra is, ami köztudomású, hogy a hazai játékosok hétről hétre sokkal erősebb bajnokságokban edződnek, mint a mieink, de ezen úgysem tudunk változtatni még egyik évről a másikra sem.
Abból kell kiindulni, amit a német szakember szintén kimondott: „Megmutatkoztak a gyenge pontjaink.” Így igaz. Keserű szembesülni azzal, hogy a Bundesligában tök utolsó Darmstadtól hazaküldött Kleinheislernek nincs alternatívája, hogy a három és fél éve Bukarestben betlizett Guzmicsot nem tudjuk pótolni – ismerjük be, sajnos, Viníciusszal sem –, hogy a középpályán a rutin és az ifjonti hév gyakran önveszélyes elegyet alkot, s hogy Király Gábor ekkora űrt hagy maga mögött.
Lesz időnk elemezni, mert az ilyenkor szokásos klisével élve máris megkezdhetjük a felkészülést a 2020-as Európa-bajnokság selejtezőire. Félidőben, az ötödik forduló után ugyanis nekünk lefújták a „meccset”. Amit persze nem elsősorban Lisszabonban buktunk el, hanem a Feröer szigeteken, s még inkább Svájc ellen – hazai pályán egyszerűen megengedhetetlen a vereség.
Az álmodozás szűkre szabott korszaka ezennel véget ért. De temetni nem kell. Storckot sem. Még ha ennél hálásabb feladat ezekben a napokban nem is kínálkozik.
Svájci siker
Lettország 65 percen át tartotta magát Genfben, de Drmic góljával Svájc 1-0-ra nyert, érvényesítve a papírformát. A B csoport harmadik találkozóján Andorra tizenkét év után ismét pontot szerzett tétmeccsen, 0-0-ra végzett a Feröer szigetekkel.