– Az elmúlt években nem játszottam igazán jól. Ezt figyelembe véve ez a párharc egy lépés volt a megfelelő irányba. Úgy érzem, vannak dolgok, amelyeken dolgoznom kell – így értékelte a győzelmét a címét megvédő Magnus Carlsen (képünkön) az olasz–amerikai Fabiano Caruana elleni londoni sakkvilágbajnoki döntő után.
Carlsen egyfelől harmadszorra védte meg a címét, ami történelmi távlatban is jelentős fegyvertény, másrészt viszont a páros mérkőzés inkább csalódást váltott ki, mint csodálatot. A klasszikus időbeosztás mellett játszott tizenkét parti nem csupán kivétel nélkül döntetlenre végződött – amire még nem volt példa a sakk-vb-döntők története során –, többségét ráadásul kockázatkerülés, a biztonsági sakk jellemezte; egészen röviden: túl sok volt a szalonremi.
Igaz, Carlsen előre megmondta, kevésbé motiválja a vb-cím megőrzése, mint annak idején a megszerzése, hozzátéve, persze azért jobb világbajnoknak maradni, mint elveszteni a trónt. A rapid partikban azonban már kidomborodott a fölénye, hármat is megnyert ezekből, így a negyediket le sem kellett játszani.
– A sakk történetének egyik legtehetségesebb játékosával küzdöttem, és mindent beleadtam, amit csak tudtam. Az eredmény azt mutatja, hogy ő a világ legjobbja – nyilatkozta sportszerűen Caruana, aki a norvég nagymestertől kevéssel lemaradva a második a világranglistán. – Csalódott vagyok, de remélem, később úgy tudok visszanézni a párharcra, hogy tanultam belőle.
Mivel rájátszásba torkollott az összecsapás, így 600 ezer és 400 ezer helyett a győztes 550 ezer, a vesztes 450 ezer euróval gazdagodott. Igaz, ez a vesztes felet a legkevésbé sem vigasztalja.