Néhány éve még valószínűtlennek tűnt, hogy a magyar férfi-kosárlabdaválogatott dobogós lehet az Év csapata választáson, tavaly viszont mégis megtörtént. A csapat a harmadik helyen zárta a szavazást, amit a remek Európa-bajnoki szerepléssel ért el. Az idén világbajnoki selejtezőket játszott, töretlen népszerűségét bizonyítja, hogy Szombathelyen, Debrecenben és Budapesten is telt ház előtt lépett parkettre.
Ivkovics Sztojan, aki 2013 óta szövetségi kapitánya a válogatottnak, ezek ellenére nem zárja teljesen elégedetten az évet:
„Lényegében ugyanazt elértük, amit tavaly, ott vagyunk Európa legjobb tizenhat csapata között, sőt, maradt esélyünk a tizenkettőbe is bekerülni. Ugyanakkor a játékot tekintve sajnos nem fejlődtünk, nem is fejlődhettünk, mert alig van lehetőségünk együtt edzeni. Az Eb-selejtezők, illetve az Eb előtt hónapokat dolgozhattunk, ami meg is látszott az eredményeken. Sajnos nekünk Vojvoda Dávidon kívül nincs mindig bevethető európai szintű játékosunk – a klasszis Hanga Ádámra csak az Európa-bajnokságon számíthattunk –, ezért csapatként kell megharcolnunk a sikereinkért, ez viszont sok közös munkát igényelne. A sűrű program miatt erre az idén alig volt lehetőségünk, hiányzott is a játékunkból a precizitás, amit hittel és a példásnál is példásabb hozzáállással igyekszünk kompenzálni.”
Az utóbbi években alaposan kicserélődött a keret, lépésről lépésre zajló generációváltásról is beszélhetünk. A most 23 éves Perl Zoltán a kolozsvári Európa-bajnokságon kulcsjátékossá nőtte ki magát, azt követően a például Wittmann Krisztán nevével fémjelzett korosztály lassan átadta a helyét Váradi Benedekéknek, és a keretben már helyet kaptak húsz évnél fiatalabb kosarasok is.
A szövetségi kapitány folyamatosan épít be fiatalokat a csapatba
Fotó: Teknős Miklós
„A fiatalok bevetése mindig kockázattal jár, de ez is fontos feladatunk – mondja Ivkovics Sztojan. – A februári vb-selejtezőkön huszonnégy lesz az átlagéletkor, ezzel hosszú távon is lehet tervezni. A hét-nyolc évvel ezelőtti csapat jobb képességű játékosokból állt, a mostaniak viszont összehasonlíthatatlanul erősebb közösséget alkotnak, és ebben a sportágban ez roppant lényeges. Ráadásul a válogatott egyikünknek sem pénz kérdése. Amikor az Eb-n a románok legyőzése után fél órával még mindig együtt énekeltünk a szurkolókkal, arra gondoltam, a gyerekeim születése után ez a legszebb élményem, és ezt nem lehet megfizetni.”
A tavalyi sikerek felhívták a figyelmet a magyar kosárlabdázókra, a nyáron külföldi szerződést kapott Perl Zoltán és Keller Ákos is, Rosco Allan Japánba szerződött, ám előbbi kettő ezzel főszerep helyett gyakran csak epizodista, azaz kevesebb játékpercet kap. A szövetségi kapitány szerint ez gond, de valahol el kell kezdeni a légióskodást, ráadásul úgy véli, a spanyol vagy a francia bajnokságban többet érhet öt perc, mint itthon harminc, és az a legfontosabb, hogy a magyar férfi kosárlabda évtizedek múltán újra tényező a kontinensen.
„Velem együtt a játékosok is hisznek abban, hogy februárban legyőzhetjük az olaszokat és a horvátokat. Még ez sem garantálja a részvételt a világbajnokságon, de ha a legjobb tizenkét csapat között zárunk, a második kalapból várhatjuk majd a következő Eb selejtezőinek a sorsolását. Az Európa-bajnokság 2021-ben lesz, addigra kialakulhat egy számottevő, fiatal magyar válogatott. Nemrég azt álmodtam, hogy azt a tornát Budapest rendezi meg. A sportág és a csapat is megérdemelné. Én többszörösen megvalósítottam a gyerekkori álmaimat, ha ez is valósággá válna, és itthon szerepelhetnénk az Eb-n, utána jóval túl az ötvenedik születésnapomon igazán boldogan adnám át a helyemet az utódomnak.”
