A hétfői Magyarország–Olaszország női negyeddöntő mérkőzés a barcelonai vízilabda Európa-bajnokságon csak hivatalosan ért véget háromnegyed nyolckor, a Bíró Attila, Tóth László, Ács Bertalan edzőtrió hajnali kettőig elemezte a látottakat. Volt is mit elemezni, a Mercier, Sztavridisz francia, görög bírókettős mindent elkövetett annak érdekében, hogy az olaszok játsszák ma 17 órakor az egyik elődöntőt a hollandokkal; 13:7 volt a kiállítási, 7:1 a kontrafaultarány a taljánok javára, de Keszthelyi Ritáék még ezt a példátlan játékvezetői nyomást is kibírták.
Märcz Tamás és szomorú csapata már csak az ötödik helyet célozhatja meg Barcelonában
Fotó: MTI
Persze arra nem lehet minden meccsen apellálni, hogy például Szilágyi Dorka a negyedik negyedre „megőrül”, és két olyan gólt zúdít a bal pipába, hogy Giulia Gorlero kapus a kezét sem tudja felemelni. Vagy hogy Keszthelyi Rita egy kissé túlszálló passzt megkaparint és lehetetlen szögből a hálóba csavarja a labdát – történetesen a győztes gólt. S hogy ez a gól a győztes találat lehessen, arról Gangl Edina gondoskodott: 18 másodperccel a lefújás előtt arccal védte Bianconi büntetőjét!
Mindezt Bíró Attila szövetségi kapitány már nem a medence széléről látta, mert piros lappal kiállították, így a hollandok elleni mai (17 óra, M4 Sport) elődöntőn Tóth László dirigálja a csapatot.
– Nem bírtam már elviselni ezt a borzalmas bírói nyomást, persze, hogy reklamáltam, tulajdonképpen jogosan állítottak ki – mondta már egyet aludva a történtekre a kapitány. – Sebaj, Tóth Laci le tudja vezényelni az elődöntőt, amelyen jóval tisztább játékra számítok.
A hollandok fizikumban roppant erősek, de azt a mediterrán (Bíró más szót használt – a szerk.), színészkedő, mocskos vízilabdát, amiben az olaszok a legjobbak, ők szerencsére nem kedvelik. Ők sem. Remek csapat a holland, három magyar illetőségű sztárral: Laura Aarts a Dunaújváros kapusa, Vivian Sevenich az UVSE centere, Catharina van der Sloot pedig korábban volt az újpestiek játékosa. De meg tudjuk verni őket, és meg is fogjuk!
Férfiegyüttesünk is hasonló szándékkal állt ki tegnap délután az olimpiai bajnok szerbek elleni negyeddöntőre. Fura egy mérkőzés volt ez: 5-0-ra elhúzott Szerbia, és attól kezdve túl sok értelme már nem volt a meccsnek.
Prlainovics, Filipovics, majd Jaksics kétszer – csupa olimpiai bajnok lőtt gólt, senkit nem lepett meg, hogy pillanatok alatt eldöntötték a négy közé jutás kérdését déli szomszédaink. 5-0 után érdemben véget is ért az összecsapás, a szerbek különösebben már nem erőltették a gólkülönbség növelését, Märcz Tamás legénysége pedig Bedő Krisztián vezérletével – aki az első két gólunkat szerezte, a másodikat remek centertalálattal, az elsőt pedig tizenöt és fél perc után, éppen hogy elkerülve azt a szégyent, hogy két teljes negyedben ne dobjunk gólt – megkezdte a felzárkózást.
Mondjuk, túl messzire nem sikerült jutni, mert a szerbek közbe-közbeszúrtak egy-egy gólt, csak azért, nehogy túlságosan elbízzuk magunkat. A vége 8-5 lett, két másodperccel a lefújás előtt Bátori emberelőnyből kozmetikázta elfogadhatóvá az eredményt, a háromgólos vereségnek már-már olyan optikája volt, mintha tisztességes meccset játszottunk volna a földkerekség legerősebb válogatottjával.
A végére egy szomorú statisztikai adat: 1991 óta először fordul elő, hogy a magyar férfiválogatott nem kerül a négy közé az Európa-bajnokságon. Akkor, Athénban ötödik lett a csapat – ha mindezt sikerülne megismételni Barcelonában, már azzal is elégedettek lennénk.
Európa-bajnoki negyeddöntő, férfiak: Szerbia-Magyarország 8-5 (4-0, 1-1, 2-2, 1-2).
