Csapatunk az Eb-rajton simán legyőzte Montenegrót, majd a torna kulcsmérkőzését egy góllal elveszítette Oroszországgal szemben, utána pedig Dániától és Németországtól is olyan fájdalmas verést kapott, amilyet magyar kézilabdázó elvétve szokott; már szünetben mindkétszer nyolc góllal vezetett az ellenfél. Máskor – például 2006-ban, 2010-ben – ennél kevesebb is elég volt ahhoz, hogy fiaink nyomtalanul eltűnjenek már az első kör után, ezúttal azonban még versenyben vannak, pontosabban kedden a spanyolok, holnap a svédek ellen készülnek Wroclawban.
Sportoló számára kevés keservesebb állapot létezik, mint a tehetetlenségé, a mieink a közelmúltban kétszeresen is megszenvedték ezt. Illetve a mérkőzéseken részben sajnos elő is idézték, de a németekkel szembeni pénteki és a mai meccs közötti három szünnap már igazán a szervezők számlájára írandó. Sikeresen szereplő gárda ilyenkor fúj egyet, és újratölti erőforrásait, három vereség után azonban inkább arra kell ügyelni, hogy ami még egyben maradt, szét ne málljon.
Kapusunk, Mikler Roland realista módon igyekezett kezelni a helyzetet: „Semmi értelme annak, hogy siralomházi hangulatban legyünk, az elkövetkező két mérkőzésre kell koncentrálnunk. Védekezésben és támadásban is előre kell lépnünk, és semmit nem szeretnék jobban, mint biztos támaszt nyújtani a csapatnak a kapu előtt.”
Amire már csak azért is szükség lenne, mert elöl nem számítunk gólzáporra, így hátul is üdvös elkerülni azt. Azt pedig már csak félve említjük, hogy mivel az oroszok vasárnap 30-29-re alulmaradtak a németekkel szemben, még mindig belátható – matematikai alapon be is hozható – távolságban, három ponttal állnak a magyarok előtt. Azaz ha együttesünk – ez megint nem papírforma, hanem eshetőség – kétszer nyerne, az oroszok pedig holnap kikapnának a spanyoloktól, még így is megnyílna az út az olimpiai selejtező felé.
Mai vetélytársaink akár takarékon is játszhatnának, ha legutóbb felülmúlták volna a dánokat, de hiába vezettek a második félidő derekáig ellenük, 27-23-ra alulmaradtak. Így, ha a négy közé vágynak, szaggatniuk kell az istrángot a magyarok ellen is. Talán nem is baj. Mert ellenkező esetben a sok kapcsolódási pont – szövetségi kapitányunk fia az ibériaiaknál kerettag, Sterbik Árpád ugyanott kapus, a két tréner egymás honfitársa, és lengyelországi klubedzőként is kollégák – miatt egyesek sandaságot is sejthetnének, ha egyszer végre vagányan és hatékonyan kézilabdázna csapatunk. Mert ennek az eshetőségét se zárjuk ki. Sikertelenségből lehet igazán dacot meríteni.
Azzal pedig még végképp ne foglalkozzunk – különösen a hétfői döntetlen után –, hogy norvég Eb-diadal esetén még egy esély vagy út nyílna a riói kvalifikációs tornára. Erről bővebben akkor érdemes szót ejteni, ha válogatottunk nyer egy mérkőzést.
Hétfői eredmény. 1. középdöntő csoport (Krakkó): Norvégia–Macedónia 31-31, Lengyelország–Fehéroroszország lapzárta után.
Mai program. 2. középdöntő csoport (Wroclaw): Spanyolország–Magyarország 18.15, Svédország–Dánia 20.30. A csoport állása: 1. Dánia 6 pont (88-70), 2. Németország 6 (115-106), 3. Spanyolország 4 (79-78), 4. Oroszország 3 (109-115), 5. Svédország 1 (76-79), 6. Magyarország 0 (67-86).