Felébredtek a norvégok. Kedden nagyon elkalapálták a hollandokat, s ez aggasztó jelnek tűnt a tegnapi játéknap előtt. És hogy jönnek ide a norvégok? Hogy mást ne mondjunk, a feltámadásuk jelentősen gyengítette a magyar válogatott elődöntős esélyeit. A középdöntőig mérsékelten kézilabdázó norvég csapat 30 perc alatt csak 7 gólt kapott a hollandoktól, a végén 13-mal győzte le őket. Ismerős ez a 13 gól… Pont ennyi volt a különbség a norvég és a magyar válogatott között múlt pénteken.
A számunkra nem elhanyagolható norvég–spanyol meccs előtt kívülről fújtuk, hogy mi kell a magyar válogatott elődöntőbe jutásához. Azon túl persze, hogy legyőzni a román csapatot, lehetőleg több mint 11 góllal.
Azt ugyanis szinte mindenki biztosra vette, hogy a magyarokat és a hollandokat egyaránt 13 góllal legyőző norvégok számára nem jelent különösebb nehézséget legyőzni az eddig a pofozógép szerepére kárhoztatott spanyolokat. Ez így is történt: 33-27 lett a vége. Minket, magyarokat ez kevésbé érdekelt, az már jóval inkább, hogy a magyar–románnak nem maradt különösebb tétje az elődöntő szempontjából. Illetve ami maradt, annak a kezdő sípszó előtt vajmi kevés volt a valószínűsége.
Már a csoport harmadik helyéhez is legalább 11 gólos siker kellett volna a románok ellen, az elődöntőhöz pedig nem kevesebb mint 19 gólos győzelem. Ha a lapzártánk után véget ért mérkőzésen Németország egy vagy két góllal legyőzi Hollandiát, a magyarok 12 gólos sikerrel elődöntősök lehettek volna.
Persze azt is tudtuk: mindez nem biztos, hogy elég a legjobb négy közé jutásért, mert ha a lapzártánk után véget ért meccsen a németek legyőzték a hollandokat, akkor ötös holtverseny alakult volna ki, s ebből a magyar válogatott – a norvégok elleni súlyos vereség miatt – nem jött volna ki jól.
Hát, ilyen előjelekkel vágott neki Kim Rasmussen csapata a románok elleni találkozónak Planéta Szimonetta születésnapján. Az első félidő kezdete nem a nyurga átlövőről szólt, inkább a másik oldal – és a világ legjobbjának háromszor is megválasztott Cristina Neagu, valamint a Siófokon védő Denisa Dedu és Crina Pintea – tündökölt.
Hamar elléptek a románok 3-4 góllal (egyre inkább távolodtunk a kiütéses magyar győzelemtől…), a Bíró Blanka lábai között a kapuba érő tizedik román gól után kért időt Kim Rasmussen, és egy heves „Hé, csajok!” felkiáltással igyekezett lelket önteni a tanítványaiba. Sikerrel: 6-11-ről sikerült döntetlenre hozni az első félidőt, elsősorban a középen is eredményes, látványos megoldásokat felvonultató Kovacsics Anikó jóvoltából. A két szélső, Schatzl Nadine és Lukács Viktória „csak” hozta, amit tud, s az sem volt kevés, sőt.
A mérkőzés 32. percében, Kovács Anna hetesgóljával vezetett először a magyar válogatott. Kiss Éva „elkezdett védeni”, feszesebb lett a védekezés. Természetesen a román kapitány, Ambros Martín is kikérte az idejét, de nem tudta felrázni a csapatát, 25-20 volt ide. Minden szépnek tűnt, de jött a holtpont, a románok is visszakapaszkodtak.
A hajrá 1-2 gólos magyar vezetésről indult, a vége előtt nyolc perccel súlyos sérülést szenvedett Neagu, hordágyon kellett levinni a pályáról. Kiss Éva folytatta a bravúrokat a kapuban, az ő védéseivel maradt meg az előny. 31-29 lett a vége. A női kézilabda-válogatott legyőzte Romániát, de sajnos nem lehet ott a párizsi végjátékban, nem játszhat az ötödik helyért és az elődöntőben sem.
Németország 27:21 győzelme Hollandia ellen arról döntött, hogy a csoport negyedik helyén végzett a magyar válogatott.
Most fáj csak igazán a hollandok és a norvégok elleni vereség! De ne legyünk telhetetlenek: van egy ígéretes csapatunk, amely még sok örömet szerezhet nekünk a jövőben.