Tegnap a baloldal kidobta morális tartalékának utolsó morzsáit is. Ami még volt – az antiszemitizmus elleni harc – is a kukába került. A baloldali értelmiség kedvenc pártja, az Orbán elleni küzdelem utolsó reménye, újra megmutatta igazi arcát – talán a legrémisztőbbet -, de a folyton vészkorszakot emlegetőknek ez sem volt probléma. Az ellenzéki média fél napig nyomta bele a fejét a homokba. Pedig ha hangfelvétel van egy zsidózó parlamenti képviselőről, akkor nem kell nagy hírérzékenység meglátni benne a sztorit. De hát nem fideszes zsidózott, ezért az ugye nem számít.
Nyilván azt gondolják – mert mit is gondolhatnának -, hogy pimf eset, csak a lakájmédia felfújja. Már épp fulladásközeli állapotba került a libsi sajtó, mert Szávay képviselő úr délutánig nem tudta közbeszédbe emelni a büdöszsidózást. Így a Jobbikban azt találták ki, hogy Szávay csak viccelt a zsidó nő megverésével. Persze a kampósorrúzás kicsit durva volt, de ettől ő még nagyszerűen tudja védelmezni a demokratikus elveket a valóban náci Orbán-rezsimmel szemben. Meg amúgy is bocsánatot kért, tehát spongya rá, de ha kell, térden csúszik a Spinoza-házig, jövőre meg részt vesz az Élet Menetén.
Szóval, hála Istennek, Pista az egész csúnya ügyet cáfolta, mindenki lenyugodhat. Szávay egyáltalán nem egy alsó kategóriás náci, külső merevlemezen tárolt Mein Kampffal és ajándék egérpaddal, hanem egy vicces, sztorizgatós, kicsit alpári fiú. Viszont bátor. Hiszen aki ilyen keményen farkasszemet néz a nyilvánossággal, hogy a Facebookon magyarázkodik, az megérdemel egy puszit Heller Ágnestől.
Néhány nap, és elmúlik az egész. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy a kormánymédia totál lukra futott. Karaktergyilkolni akartak, de a fal adta a másikat. Mindenféle hangfelvételt manipulálnak, hogy tisztességes nyilasokat járassanak le! Azért ez durva. Igaza volt a liberális médiának, nem kell ezzel az üggyel nagyon foglalkozni. Azért szeretem például az Indexet, mert következetes, professzionálisan néz félre, ha neonáci szorul a szerverbe. Igaz, a jobbikos mocsok eltakarítása még kicsit amatőr, de várják az adományokat, hogy trágyalapátolásban is fejlődhessenek.
És tényleg jó, hogy van ez a Magyar Hang is. Mi itt a jobboldalon már rég megtagadtuk önmagunkat, és a jobbikos büdöszsidózást nem tudjuk olyan polgáriértékekőrzősen elhallgatni, mint ők. Na, de félre a Fábry Sándoros iróniával, beszéljünk függetlenobjektívan!
Ha a haladó értelmiség nem vette volna észre, egy jobbikos országgyűlési képviselő tegnap szépen bepromózta, hogyan működne a Jobbik hatalmon. A zsidózásra mindig nagyon érzékeny liberális értelmiség valamiért most mégsem kiált náci veszélyt, nem petíciózik, nem vonul utcára.
Cinkos. „Az antifasizmus most nem időszerű, kedves haladó elvtársak.” Bár épp most sírták tele a sajtót, hogy zsidógyűlölet van Magyarországon, de a Szávay „kampósorrúzása” csak egy durva poénnak van elkönyvelve. (Jelzem, annak idején Zuschlag egy vicc miatt repült a parlamentből.) Ez a legális antiszemitizmus. Szávaynak elnézik.
A 2014-ben még szélsőjobb-ellenes kampányfilmben szereplő értelmiségnek most szüksége van a Jobbikra. Büdöszsidózással együtt is. A húsz százalék, az húsz százalék (milyen húsz százalék???). Ha bukna az Orbán, akkor néhány nyilas és Szávay bőven belefér. Ez a magyarázata annak, hogy Havas Henrik és Kálmán Olga, a baloldal két válságmenedzsere beáll az N1 nevű jobbikos párttévébe észt osztani. Az Élet és Irodalom szerzői és olvasótábora (ugyanaz a halmaz) most simán elfogad egy olyan pártot, amelynek egyik vezetője a cigányokat fegyelmező szkinhed, míg egy másik a zsidókat összeírni szándékozó úri fiú.
Szávay legszívesebben elferdítené a rohadék zsidó nők heftijét? Na és? Az életben kellenek a kompromisszumok, a politikában pláne. Ezért most egyáltalán nem kell értesíteni a New York Times-t, nem szükséges hirtelen hazánkba utaznia Ronald Laudernek, a Zsidó Világkongresszus vezetőjének, felesleges Brüsszel aggodalma, hogy „netán már a magyar parlamentben leselkedik a barna terror”.
„Fura időket élünk” – mondta a távolba nézve a Soros György pénzéből médiázó Uj Péter, miközben éppen öt liter vért adott Vona Gábornak.
