Igazán kedveltem Dollt, jófej, őszinte, temperamentumos fickó. De teljesen egyértelmű, hogy miután egy albán csapat röhögve, már az első körben kiverte a Fradit a BL-ből, megtört benne valami. Lehet, hogy túl radikális lépés lett volna – de utólag teljesen világos -, hogy akkor kellett volna elköszönni a német szakvezetőtől. Az MTK ellen is látszott, hogy az FTC a kiesés miatt olyan mély válságban van, mint egy közép-afrikai ország gazdasága.
Thomas Doll még győzelmek után is mindig kritikus volt a csapatával szemben. Korrekten értékelte játékosai teljesítményét, és kellően motiválta a gárdát, ezért tavaly utcahosszal nyerte a bajnokságot. Most azonban eljött az idő, hogy a saját teljesítményét is korrekten értékelje. Az pedig nem lehet más, mint hogy lemond. Ő annyit tudott elérni a Fradival, hogy egy katasztrofálisan gyenge bajnokságban behúzta a klub költségvetéséből adódó kötelezőt. Most illene megint megnyernie a sorozatot – hiszen pénz most is van -, de talán már önmagát sem tudja annyira felpörgetni, hogy ennél feljebb lépjen. Júliusra még a tavalyi szintű gárdát sem tudta összerakni, nemhogy egy BL-képes keretet. A tévériportereknek már nem mondja, hogy „jaaa”, és olyan összetörten ül a kispadon, mint Virág elvtárs a Tanúban, amikor Pelikán belesült a vallomásába. Logikus, hogy mennie kell. Logikus, hogy neki kell mennie, mert nyilván nem Orosz Pál vezérigazgatót fogják kirúgni, aki persze legalább annyira felelős a rossz igazolásokért. Az újonnan érkezettek közül ugyanis Hüssing öngólja miatt esett ki a Fradi a Tirana ellen, Djuricin utolsó perces kezezése az MTK-nak jelentett győzelmet szombaton. Lovrencsicset félidőben lecserélték. De ha valamelyikük éppen jó formában is van, akkor sem jobb, mint az átlag magyar focista. A frissen igazolt koreai Rju Szung Vu ugyan egyelőre megvillantott némi tehetséget (társaival ellentétben nem állva várja a labdát, és a kapu előtt még lövésre is vállalkozik), de néhány meccs után biztos sikerül annyira beilleszkednie az együttesbe, hogy majd nyomkövetővel sem találjuk meg a pályán. A koreai egyébként olimpiai válogatott, a Leverkusenből érkezett, tehát végre egy játékos, aki nem a német másodosztályban, hanem a Bundesliga I-ben csere. Ezzel együtt nehéz követni a Fradi átigazolási koncepcióját. Az utóbbi időben eladott egy csomó jobb játékost, mint az előbb említettek. Besicet az Evertonnak, Somaliat a Tolouse-nak, Nagy Ádámot a Bolognának, januártól pedig Nagy Dominik áll tovább a lengyel bajnokhoz. A befolyt pénzből harmadrangú bajnokságokból is kiselejtezett játékosokat vásároltak, a keret szánalmasra gyengült. Emlékezzünk: a nagy bejelentés nyáron még az volt, hogy jön Van der Vaart a Real Betisből! Persze nem jött. De az ő alternatívája lenne Djuricin, akit elküldtek a Salzburgból?
Nem mennék most bele a „hol a lóvé?” örökzöld kérdésbe, megteszik majd helyettem az ultrák, de szemmel látható a spórolás és/vagy a pénz teljesen értelmetlen elköltése, hiszen ilyen labdarúgókat a Mezőkövesdből vagy a Gyirmótból is lehetne igazolni ingyen. Hogy a súlyos hozzá nem értésnek mi az oka, arra még Kubatov Gábor klubelnök sem adott értelmes magyarázatot. De nem ismerjük a hátterét a bajnok futballisták mélyrepülésének sem. Varga Rolandnak például azt kéne magára tetováltatnia, hogyan kell beadni a szélről egy labdát. Mert most ötből ötször a kapu mögé íveli vagy bedobásra. Épp ezért ha Doll úgy látja, hogy a csereként beálló Varga fogja megmenteni a szorult helyzetben lévő csapatot, akkor kár is a játékosokat szidni. Bár Gera láthatóan nem pihente még ki az Eb-meccseket, Dibusz pedig elmerevedett a kapuban való ácsorgásban, Gyömbér mellett meg úgy megy el az ellenfél csatára, mint a déli sebesvonat, azért ennek a mélypontnak mégis Doll az oka. A hibákat persze nem most követte el. Sokan, sokszor leírták már, hogy a Ferencváros fél évet eltékozolt a csapatépítésben. Annak ellenére, hogy már tavaly novemberben megvolt az aranyérem, a német edző nem talált négy-öt olyan nemzetközi szintű játékost a piacon, akikkel legalább annyira megerősödjön a gárda, hogy a BL első selejtezőkörében túljusson egy albán bohócalakulaton. Nem árt emlékezni, hogy az előző idényben egy bosnyák csapat verte oda-vissza az FTC-t az EL-ben, 2014-ben pedig a horvát Rijeka lépett túl rajtuk szintén kettős győzelemmel. Nemzetközi színtéren tehát Thomas Doll eredménye nulla. Ha ő marad az edző, akkor jövőre majd egy moldáv vagy egy kazah együttes fogja kiejteni a Fradit, és kezdődik elölről a sopánkodás, hogy miért is nem értünk fel a nemzetközi mezőnyhöz. Amúgy mindenki tudja, hogy annak a szintnek a közelében sem vagyunk. Példaként: ha a Fradi idén elképesztő bravúrral megverte volna az albán Partizanit, akkor Red Bull Salzburggal került volna szembe, amelynek a költségvetése egy icipicit nagyobb a Ferencvárosénál. Az osztrákokat azonban hosszabbításban verte a Dinamo Zagreb a BL-be jutásért.
A horvátoknál sem Ronaldo vagy Messi játszik, a továbbjutást egy algériai meg egy chilei focista döntötte el. A Fradiban viszont nincsenek még ilyen képességű játékosok sem. Pedig jövőre sem lesz könnyebb a helyzet, de Nalepával , Trinksszel, mondjuk a Porto vagy a Celtic ellen kábé annyi az esély, mint hogy Bödéből kormányszóvivő lesz. Persze a BL-selejtezőhöz meg kéne nyerni a bajnokságot. A csapat dinamikája viszont most egy Kövérek-Soványak falukupára sem lenne elég, nem az NBI-hez. És ha egy bajnokcsapat edzőjének nincs ötlete, hogyan lehetne nyerni 1:1-nél a húsz percre emberhátrányba kerülő MTK ellen, sőt még a döntetlent is elbukja, annak nem lesz jó taktikája jövő júniusban a fehérorosz BATE vagy a bolgár Ludogorets ellen sem, az Ajaxról nem is beszélve. Ezt még most kéne belátnia Dollnak vagy a klubvezetésnek. Talán még nem késő.