Most, hogy már napok óta a csapból is a Baukó Évát zaklató Havas Henrik által írt Vona Gábor-könyv folyik, az ember nem tudja eldönteni, vajon hármójuk közül melyiket sajnálja jobban. Merthogy állítólag mindhárman áldozatok. Sőt, zaklatottak.
Baukó Éva televíziós szexbajnoknőt azért kell sajnálnunk, mert Havas tanár úr évekkel ezelőtt piszkos ajánlatokat tett neki (el lehet képzelni, miket), amitől annyira kiborult szegény, hogy szépen induló pánerotikus pályája nyomban kisiklott, ő maga pedig italozó életmódba menekült.
Áldozat Havas Henrik is, hiszen a delnő támadása mellett még a nemzeti sajtó is zaklatta. Szemére vetették, hogy kizárólag negatív szereplőkről ír könyveket: kurvákról, gyilkosokról, drogosokról, most meg a Jobbik elnökéről… És persze Vona Gábor sem boldog.
Ha másért nem, hát azért, mert a róla írt kötet szerzője egyszerűen nem ment el – nem mert elmenni – a könyv tegnapi sajtóbemutatójára. (Megjegyzem, a sajtó ugyan elment, de csak a Simicska-médiumokat engedték be az ajtónállók…) Így aztán – Havas híján – maga Vona Gábor fényezte a könyv főszereplőjét. Önmagát.
Ebben a kusza helyzetben az egyetlen biztos pont a történet külső szemlélője. Vagyis mi, kétkezi emberek: olvasók, hallgatók, nézők. Nekünk kell megmondanunk a frankót. Tallózva a különféle hírportálok kommentjeiben, bátran állítom: nincs hozzászóló, aki ne valami lesújtót írna, mondana a patinás szereplőkre. Teljes az egység. (Szó szerinti idézetekre nem vállalkozom – némelyik hallatán talán még veretes nyelvezetű Havas tanár úr is elpirulna.)
Azt több kommentelő is megjegyzi: ha Vona Gábor pártelnök ezzel a könyvvel (és szimpatikus szerzőjével) akart híveket toborozni, akkor keresse föl mielőbb orvosát, gyógyszerészét. Sosem késő.