1956-ban még a halottak napját is átjárta a győztesnek hitt forradalom levegője. A temetőlátogató ezen a november másodikán nem csak szeretteinél gyújtott mécsest – a harcok elesettjeiről sem feledkezett meg. Virágerdők lepték be a sírkertté lett parkok hevenyészett hantjait.
Erős kovász volt az a nap.
Tudta is a boldogtalan nép, hogy pár száz kilométerre tőle, az adriai Brioni szigeten, Tito elnök villájában akkorra már meghozták a döntést Magyarország sorsáról… Róla, nélküle.
A jugoszláv diktátorhoz titokban kiutazó szovjet vezérek tárgyalása áthúzódott másnapra. Amikor hajnali ötkor fölálltak az asztaltól, már csak az volt kérdés, hány napig tart a „rendcsinálás” és mekkora lesz majd a vérfürdő. Hruscsov, aki előtte „egyeztetett” a Varsói Szerződés bábállamaival, legyintett: Egy-két nap az egész… A szovjet haderő csak a parancsra vár. Azt is elárulta, hogy a románok készségesen felajánlották, „hajlandók lennének” csapatokkal segíteni. Rákosit mindkét fél teli szájjal szidta, mondván, mindennek ő az oka. A volt diktátor, aki leváltása után még a nyáron Moszkvába menekült, közölte, ha kell, újra vállalja régi tisztét, mire Hruscsov kijelentette: menjen, ha akar, otthon úgyis felakasztják. Hosszabb töprengés előzte meg, ki legyen majd az új bábkormány feje. A szovjetek Münnichet akarták, a vendéglátó viszont Kádár mellett érvelt. Tito azt magyarázta, Münnich a gyűlölt Rákosi alatt moszkvai nagykövet volt, mialatt Kádár Budapesten raboskodott – a magyarok fejével kell gondolkodni. Végül Kádárban egyeztek meg. Újra idegenek döntöttek arról, ki legyen Magyarország első embere.
1956. november másodikát írtuk, halottak napját. Szegény szüleink még a temetőket járták. Még volt pár órányi a szabadságból.
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://www.magyaridok.hu/paca/vegul-kadarban-maradtak-3629828/
2018. november 2. péntek 06:59
2018. 11. 02. 08:05