A falu főterén, ahol vasárnap átautóztam, a körforgalom közepére kirakott koszorún már égett az első adventi gyertya. Mint afféle bemutatkozás, üzente az arra járónak, hogy itt, ezen a kis településen hívő emberek élnek. Szép, szokatlan és szívet melengető volt ez a köztéri látvány. Valami olyasmit sugallt: Ember, ki erre jársz, békülj meg a világgal! Lassíts! Mosolyogj!
A láng mindig összehozza az embereket – az adventi gyertyalángnak is ez a dolga. Összegyűjteni a közösséget, hogy együtt nézzék a fényt, várják az evangéliumot. A jó hírt. És az arra járó tényleg megáll, nézi a pislákoló gyertyát, némelyik hosszan elméláz, a gyermek félrebillenti a fejét, szemét elkerekíti. A négy gyertya négy üzenet: hit, remény, szeretet, öröm. Ízlelgessük a szavakat, mert mind ritkábban hallani felőlük; kikopni látszanak a közbeszédből, mintha átlépett volna rajtuk a világ, ott felejtve valamennyit a templomok gyertyagyújtó liturgiáiban vagy egy régi, iniciálés emlékkönyvben, adventi képeslapon… Holott nagy szükség lenne ebben a világban erre a négy lángra, erre a négy szóra. Ha valamikor, most fontosak igazán. Hiszen a várakozásról szól ez a négy hét, a négy gyertya a fenyőkoszorún. Ám a hit sok helyütt gyengülni látszik, a remény távolodóban, a szeretetet félretaszítja az önzés. Öröm? Amit még nem forintosítottak az örömből, azt nekünk magunknak kell megtalálnunk a mindennapokban.
Vajon átjön-e hozzánk advent üzenete? Vagy túlzajongja azt a bevásárlási rohamok infantilizmusa? És aki megáll a koszorú előtt, meglátja-e a lángban a fényt?
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://www.magyaridok.hu/paca/uzenet-erkezett-3726191/
2018. december 3. hétfő 05:59
2018. 12. 03. 09:29