Ezt a pár sort azok figyelmébe ajánlom, akikben még nem kristályosodott ki igazán, hová tegyék magukban a Magyar Kétfarkú Kutya Párt nevű társaságot. Jópofa, vicces csapat? Feszültségoldó, jámbor brigád? Idétlenkedő kretének? Én kezdettől az utóbbiak táborát erősítettem…
Eddig.
Kétfarkúék Facebook-oldalán tegnap az alábbi bejegyzést olvashattuk: „Szeretnénk megszólítani a nagymagyar szavazókat is az olimpia ellen végett.” A szöveg alatt Nagy-Magyarország nemzetiszínű térképe, benne a felirat: „Vesszen a triatlon”.
Most nem azt fogom ideírni, amit a szívem – ha úgy tetszik, a „nagymagyar” szívem – diktálna, mert az nyomtatásban úgysem jelenhetne meg. Lábjegyzetet sem írok hozzá. Álljon itt helyette Kovács Gergely Kétfarkú-elnök egyik korábbi nyilatkozatából néhány sor: „Itt vannak azok, akiknek erős a nemzeti érzésük. Nem a legnagyobb f…ra [az eredetiben nem kipontozva] gondolok, hanem normális emberekre, akiknek például fontos Trianon. Velük teljesen értelmetlen kötekedni.”
Meg néhány mostani komment: „Patkányok vagytok! Sok mindenből lehet gúnyt űzni, de a legnagyobb magyar tragédiából nem kellene. A ti fajtátoknak semmi sem szent!”, „Eddig csíptem a Kutya pártot, de kezd Charlie Hebdó-sodni.”, „Ritka tetű egy párt vagytok. Meg emberek is…”, „A bomlasztáson kívül érdemi koncepciótok nincs.”, „Ugye, a jövőben holokausztos viccek is lesznek az oldalon?”
Mégiscsak hozzáteszek egy lábjegyzetet! Végül is itthon vagyok.
A „nagymagyaroknak” aposztrofált magyaroknak írom: a stílust figyeljétek!
A derűs sündörgéssel érkező, mikrofonhoz kéredzkedő vicces „civileket”. Lám, milyen hamar levetkőzik a lámpalázukat, milyen fürgén váltanak! Már nagymagyaroznak, Trianonon kuncognak… Ugye, milyen ismerős?