Pedig már azt hittem, idehaza túljutottunk, kinevetgéltük magunkat a genderelmélet körüli tudományos ördögűzésen – de nem. Sőt, hírek szerint az ELTE elindítja a társadalmi nemek tanulmánya elnevezésű mesterszakot, világért se maradjon genderszakértő nélkül az ország. Aki esetleg nem tudná, a genderelmélet azt is feszegeti, hogy a lányokat fiús, a fiúkat lányos nevelésben is lehetne részesíteni, hogy aztán felnőttkorukban maguk dönthessék el, melyik nemet választják. (Annak idején az óvodákban csaknem bevezették a gendernevelést. Ha nem bukik meg Fletó, lehet, hogy ma koedukált vécéket használna a nemzet…)
A tervezett ELTE-mesterszak persze több hagyományőrző (értsd: elavult, heteroszexuális) szervezetnél kiverte a biztosítékot.
A KDNP ifjúsági szervezete egyenesen nyílt levélben fordult a rektorhoz: „Önök (…) egy tudománynak álcázott, félrecsúszott témával szeretnének foglalkozni mesterképzés keretében. Nem gondoljuk, hogy Magyarország megengedheti magának azt a luxust, amit néhány skandináv ország, hogy közéleti témái legfontosabbja a mellékhelységek jelzései, illetve, hogy minél több semleges játékot, tankönyvet állítsanak elő.” (Mások ennél cifrábban fogalmaztak, tőlük nem idézek.)
Természetesen a genderesek is elmondták a magukét: szerintük meg nem szép a társadalomtól, hogy sémát kényszerít az egyénre, csupán azért, mert az nő vagy férfi. Az ilyen elvárások leszűkítik az egyén választási lehetőségeit…
Idebiggyesztek egy kapcsolódó szigetországi hírt. A Brit Orvosi Kamara kijelentette, nem szabad a várandós hölgyeket „kismamának” hívni, mert az sérti a transzszexuális polgárok jóérzését. Helyette az „állapotos ember”, vagy a „terhes személy” használatát javasolják.
Nekem a genderes emberre lenne ötletem: terhelt személy.
