A jelek szerint már az Egészségügyi Világszervezetet (WHO) is megtámadta a liberális hülyevírus. A patinás társulat nemrégiben bejelentette: ezentúl a transzneműséget nem sorolja a mentális rendellenességek közé, csupán egyfajta szexuális állapotként értékeli.
(Egykori transzneműektől tudjuk, hogy ez egy olyan tünetegyüttes, amely mögött rendszerint súlyos gyermekkori trauma áll, s amelyet valóban kezelni kell.)
Lépjünk most túl azon, mekkora orbitális ökörség ez a WHO-bejelentés, tegyük föl a gyakorlatias kérdést: ha tényleg nem betegség, akkor meg miért finanszírozza a kezelését több „fejlett” országban a társadalombiztosítás?
(Komoly pénzekről beszélünk: az „orvosi tanácsadás” mellett mindenféle kacifántos hormonkezelésről, pubertáskorban esedékes „nemi késleltetésről” és persze magáról a nemátalakító műtétsorozatról van szó.)
Itt jegyzem meg, a transzneműség lánglelkű hívei szerint nem szép a hagyományos társadalomtól, hogy sémát akar kényszeríteni az egyénre, csupán azért, mert az nő vagy férfi, mert ezzel leszűkíti az illető választási lehetőségét, korlátozza szabadságjogát, hogy maga dönthessen, fiú lesz-e vagy lány.
Az Amerikai Gyermekorvosi Kollégium elnöke azt mondja, bármit találnak is ki, bármivel érvelnek a genderaktivisták, a transzneműség nem veleszületett, nem visszafordíthatatlan és nem normális. (Ahogyan a genderhívő sem normális.) A valóságtól való elszakadásnak pedig súlyosak a következményei, és ezt a tudományos fokozattal rendelkező, CEU-diplomás „genderszakemberek” is pontosan tudják.
A WHO váratlan „megvilágosodása” sokakat elgondolkodtat. Tényleg csupán a leharcolt liberalizmus hülyítette meg a szervezetet? Vagy lehet, hogy prózaibb okok miatt álltak a nagy üzletnek számító nemátalakító iparág mögé ebben a mai anyagias világban?