Nincs örömünnep a szocialistáknál, akik tegnap frakciószövetséget alakítottak a Párbeszéddel. Ismert, az MSZP–Párbeszéd mindössze húsz mandátumot szerzett a választáson. (Kovács László exelnök szerint Karácsony Gergely kölcsönjátékos nélkül még a parlamentbe se jutott volna be a párt.) Galló Béla politológus azt mondja, a felekezet végleg elvesztette váltópárti státusát, ráadásul tartalékai sincsenek – se szavazóbázis, se szellemi innováció, se semmi. Csak gáz van.
Az MSZP (korábban MSZMP, Magyar Dolgozók Pártja, Magyar Kommunista Párt) méreteit tekintve visszatért 1945-ös önmagához.
Egy kis történelem. Hogyan kerülhettek hatalomra Magyarországon a kommunisták? Rövid a magyarázat: a szovjet megszállással és a kékcédulás választással. Fegyverrel és az ármány erejével. Minden további e kettőből fakadt.
Vezérüket, Rákosit a „felszabadítók” hozták magukkal és ajánlották figyelmünkbe, akárcsak a többi odaát kiképzett moszkovita elvtársat, akik aztán 1947-ben a gyalázatos választás után kerültek hatalomra. Majd teljhatalomra. Ők voltak az egyik oldalon.
A másikon meg az a háborúban kivérzett nemzet, amely férfilakosságának javával nem számolhatott, hiszen ki a fronton veszett, ki hadifogolytáborokba került, mások az emigrációt választották.
De még így is lett volna esély az ország talpra állására, ha az első nemzetgyűlési választásokon (1945) abszolút győzelmet (57,5 százalék) arató Független Kisgazdapárt munkáját nem teszik lehetetlenné a kulcstárcának számító belügyminisztériumot szovjet „segítséggel” megszerző 17 százalékos kommunisták.
Erre jött a kékcédulás aljasság, majd a többpártrendszer felszámolása. Hogy még a rendszerváltás után is futotta néhány ciklusra a Rákosi-, Kádár-jogutód MSZP-nek? Na, igen, ameddig az átmentett, összelopott pártvagyont fel nem élték.
A hopp után jött a kopp. Ezt látjuk most. Finis. Ennyike.